88

Posted by : MoonlighTie 2015. december 25.


88


Megamind/Megaagy fanfiction * One-shot * Fluff * NSFW * R * Zene


Sziasztok! Igen, egy új fandom, bla-bla. Megkíméllek titeket a magyarázkodásomtól. Így karácsony remélem nem okoz csalódást, szóval egy vidám, romantikus egypercessel jöttem, a kedvenc mesémből, amit ilyenkor hagyományként újranézek. Hogy értsétek:


Kellemes olvasást!


Amikor először beleszagolt a szerelem harmatos illatába, magán csak némi változást vett észre. A folyamatos sóhajtozások, és a hatalmas kék fejéből kiverhetetlen gondolatok, amik csakis Roxanne-ra fókuszáltak. Azóta már régen belefulladt az illat lavinaként ráömlő súlyába. Hogyan is tehetne ellene bármit is most? Már semmi sem áll köztük. Se a gonosz és jó viszonyának túlképzelt fogalma, se maga Metrocity. A város beletörődött, hogy akit eddig eltaszítottak maguktól, az a legnemesebb lakója a gigapolisznak. Ahogy maga Roxy mondaná a maga ironikus fintorával, sokáig tartott… Bár az elején még ő maga is kételkedett, rengeteget. Nagyképűen beszélt lyukat M hasába arról, mennyire is utálja, mikor az ő kerek apró fejében is csak ez a név forgott körbe-körbe, Megaagy. Eleinte azt hitte csak a túlfőtt utálat miatt, de később ő maga is rádöbbent a valóságra. Ez pontosan akkor következett be, mikor a szemébe mondta az igazságot. Ő nem a jófiú, akit az emberek ünnepelnek. Nem ismerik el, nem repül boldogan a naplementébe, és nem is kapja meg a lányt. Roxanne ekkor értette meg, hogy beleszeretett valakibe, aki nem volt a város hőse. A városé nem.
A rettegett Megaagy végül mégis hőssé vált. Nem kimondottan a Metrocityé, hanem Roxyé. A lány szemében nem attól lett a szőke herceg, hogy megmentette az embereket Tighten tombolásától, hanem attól, hogy kilépett a számára szabott sorsból, és újat választott. Egy jobb utat, ami ez esetben egyenesen Roxanne-hoz vezette. Pontosabban az ágyához.
Már egy hét is bőven eltelt azóta, hogy Tightent börtönbe zárták, és az igazgató elnézte M eddigi büntetéseit. Mind a nyolcvannyolc életfogytiglanit. Cseréltek. Azóta Roxyval szinte ki sem mozdultak az aprócska panellakásból, csak Talpnyali kínos üzeneteire válaszoltak egyedül, hogy ne unatkozzon. M még egy VIP jegyet is szerzett neki a városi tropicariumba, de a vége csupán egy szomorú baleset lett, amiről senki sem beszélne szívesen.
Egyikőjük sem tudta még teljesen felfogni, hogy mi is történt. Sem a belvárosban történteket, sem azt a pár napot, amit itt töltöttek. Már csak azért is bizonyult ez nehéznek M számára, mert éppen annyit tudott a szerelemről, mint a telefonbeszélgetések etikájáról.
 - Holló! – szólt bele bizonytalanul a telefonba, mire Roxy az ágy közepéről jó erősen vállon rúgta. – Helló! – ismételte, mire a lány csak vidáman kacagni kezdett.
 - Hihetetlen, hogy nem képes megjegyezni – dünnyögte a telefonba Talpnyali. – Mikor jön már haza? Az agybotok lassan már a másik lábamat is lerágják.
 - Nyugi Talpnyalim, hamarosan megyek – felelte, és már le is nyomta a telefont. Fogta, és kihajította az ablakon.
 - Hé! Az az enyém volt! – nyúlt volna utána Roxanne, de helyette csak mérgesen a nevető Megaagy hátára ugrott, és karmolászni kezdte, pedig már így is rég tele volt a körme nyomaival. Mikor ezt észrevette, már gyorsan hátra is ugrott. Lassan végigsimította az apró puha kezeit, M kék, végigkarmolt hátán. Az új hős nem érzett fájdalmat. A karcolásokat a csata utáni ereklyéknek könyvelte el. Lomhán hátrafordította a fejét, és hatalmas, zöld szemeivel végignézett Roxyn. A lány keze a szája előtt pihent, míg borús, bocsánatkérő tekintettel pillantott vissza rá.
 - Sajnálom! Nem tudtam, hogy ilyen durva tudok lenni – motyogta, de M csak elmosolyodott. Hátradőlt, majd elterült az ágyon.
 - Elégtételt kellene követelnem – válaszolta, mire Roxanne odabújt mellé, és átkarolta.
 - Kérhetsz akármit. Amit csak szeretnél – suttogta a fülébe, majd egy puha csókot nyomott rá.
 - Kérlek -, fordult M határozottan szembe vele -, kérlek, sose hagyj el! – mormolta komoly hangon, amire Roxy nem tudta visszafogni a vigyorát.
 - Hogyan is maradnál életben nélkülem? – kuncogott.
 - Hé! Ezt én is mondhatnám! Ki mentett meg, ha nem én? – vágta rá Megaagy hangosan.
 - Ha sorba vesszük, úgy nyolcvannyolcszor raboltál el, és egyszer mentettél meg. Nem jók az arányok – nevetett Roxanne derűvel az arcán. – Mellesleg, aki „holló”-val köszön a telefonba, az nehezen marad életben.
 - Azt is megszámolhatnánk, hogy te hány gonosztevőt vonzottál magad mellé. Nem csak én vagyok ám egyedül – ragadta meg hirtelen a lány csípőjét, és magához húzta.
 - De most már csak egyedül te vagy, és te is leszel, örökké – mosolyodott el Roxy. – Tudod, most, hogy így belegondolok, eddig te voltál hozzám a legközelebb. Nap, mint nap elraboltál, és tudtál rólam mindent. Aztán Metroman eltűnése után is. Bánom, hogy nem adtam neked lehetőséget, hogy megismerhesselek. Szörnyű ember vagyok – csuklott el a hangja. – Eddig mindenkit csak kihasználtam.
 - Hé! – fogta meg M a lány nyakát, és a fejét maga felé fordította. – Miről beszélsz? Te vagy a legjobb ember ebben a hülye városban. Amikor elment Metroman, egyedül te próbáltál legyőzni. Bátor vagy. Mindenki olyan szeretne lenni, mint te. Én is! Valami jót szeretnék végre csinálni, és nem csak rajtad lógni. Szeretnélek még éveken át mindig megmenteni, és megóvni. A hasznodra lenni, érted? – hadarta, majd gyorsan megcsókolta. Erősen a karjaiba szorította, és érezte a lány szívverését, a testének melegét, édes illatát.
 - Ezt hívják szeretetnek – nyögte ki mosolyogva Roxanne.
 - Szreteknek? – vágott értetlen fejet Megaagy.
 - Nem te butus, sze-re-tet-nek! – kuncogott a Roxy. – Ezt ilyenkor szokták mondani az emberek egymásnak. Ha valaki iránt így érzel, szerelmes vagy.
 - Akkor ezért szoktak szerelmeskedni – vigyorodott el kacéran, mire Roxane ismét kacagni kezdett.
 - Igen, észlényem, igen!
 - Hányszor is raboltalak el körülbelül? – állt fel hirtelen M, majd az ablakhoz lépett. Lassan behúzta a zsalut, és behajtotta.
 - Háát – sóhajtotta Roxy, míg Megaagy elhúzta a függönyt, és az ajtóhoz lépett. – Úgy nyolcvannyolcszor – folytatta a lány gyengéd hangon, mihelyst a fajnak dőlt, magára húzva a takarót.

 - Akkor -, fordította el M gyorsan a kulcsot a zárban határozottan -, hogy kvittek legyünk, van még mit bepótolnunk szerelmeskedésben…

{ 2 megjegyzés... tell me what you see Comment }

  1. Oké, most adtam fel :"D Valld be nekünk őszintén, ez honnan jött?

    VálaszTörlés
  2. Ez a kedvenc mesém, és megnéztem.... junó, jött az ihlet.

    VálaszTörlés

Copyright © S e x & S h o u t