Posted by : MoonlighTie 2016. január 15.

Cím:
Hot-dog


Alcím:
Aranysárga Cadilac
Korhatár:
PG-13
Műfaj:
One-shot
Hangulat:
Hurt/Comfort
Szavak száma:
1038 db
Fandom:
John Lennon
Szereplők:
John Lennon, OC
Slash/Nonslash
NA:
Egy lány nagyon szerelmes.
1964, San Fransisco
Kellemes olvasást!


Kezembe fogtam a két gőzölgő hot-dogot, és még mindig alig bírtam hinni a szememnek. Egy street-food stand az országút mellett a tengerparton. Értetlenül szorítottam meg a két kis kiflit, majd a part felé indultam, hátat fordítva az eladónak. Mentem is volna tovább, de egyszerűen földbe gyökerezett a lábam. Nem tudtam lépni, meg sem bírtam mozdulni. Az selyembarna homok, és az égkék tenger horizontját elválasztó fehéren habzó hullámok olyan csodálatosan kanyarogtak. Az eget néhány kósza sirály lepte el, míg az egész látványt az aranysárga cadilac koronázta meg, aminek a gyémántja John volt a világos kis farmeringjében, és rövid sortjában.
Bűntudatom volt, amiért megvárattam, de így is képtelen voltam elindulni. Olyan gyönyörűen festett az egész, és én csak elrontottam volna a jelenlétemmel.

Minden annyira tökéletes, nélkülem. A madarak sikolya, a tenger sós illata, és ő. John, ahogy ott áll a világ legtökéletesebb kocsijának dőlve, és a fejében isten tudja, mi kevereg. Olyan dolgok, amiket én sosem tudnék megfogalmazni -, nem hogy papírra vetni, vagy énekelni.
Olyan, mintha ő lenne a világ középpontja. Az a pólus, ami mindent magához vonz, és amit én soha nem érhetek el. Nem érinthetem meg, nem nézhetek meggondolatlanul a szemébe, még hozzászólni is alig merek. Nem tudom elképzelni, hogy a világom része legyen. Ő az ellentétem. Én semmi vagyok, ő minden. Irányít, vezet, óv. Csak próbálom nézni. Látni a mosolyát, mindent, ami örömet okoz neki. Azokat a dolgokat, amiket én képtelen vagyok értékelni. Hogy tud nevetni egy kagylón?
Végtelenül szeretem. A látványát, a hangját, a lelkét. Mintha már évek óta ismerném, már amennyire őt lehet. Mintha már évek óta ő lenne a szerelmem. Akiket eddig szerettem, és a jövőbeliek is mind értéktelenek hozzá képest. Tudom.
Egyszerre hátranéz és én majd’ összecsuklom. A tekintete rám szegeződik, és én vagyok fókuszban. Én? Elfelejtettem, hogy csak egy kislány vagyok. Mindig ezt teszem.
Egyszerre elvigyorodik, és bennem minden megáll. A légzésem elfolyik, a keringésem elapad. Csak állok, bambán nézve vissza rá, miközben átélem életem első orgazmusát, a mosolyától. Egy idióta, hülye arckifejezéstől, ami számára nem is jelent semmit -, ahogy én sem.
 - Nézd! Találtam kefélő rákokat! – ordítja olyan hangosan, hogy még a szomszéd államban alvó csecsemők is felriadnak tőle. A gusztustalan viccei, idióta grimasza, mind olyan dolgok, amiket sosem hallhatnék. Én nem. Most mégis, ennek az obszcén kiáltásnak is úgy örülök, mintha valaki megkérné a kezem. Talán így mérhető John a többi átlagos fiúhoz. Bár így is nehéz értelmet találni benne. Mégis többet, mintha kettőnket vetnénk össze. Ég, föld, fekete, fehér, jó, rossz, én, ő. Ez is csak egy gyenge, fals megfogalmazás, ha azt tekintjük kiindulópontnak, hogy a felsoroltak nem léteznek egymás nélkül, de John Lennon örökké lesz nélkülem, én viszont, vele együtt meghalnék. Igen, ennyire értéktelen vagyok.
 - Gratulálok! – mosolyodom el. – Mehetnél is tengerbiológusnak – nyögöm ki könnyeden. Nem okoz nehézséget, hogy vele beszéljek. Csupán arra gondolok, hogy bármit is mondok, úgysem fog rá emlékezni. Értéktelen vagyok számára éppen annyira, amennyire a szavaim is.
 - Már voltam, de nem túl izgalmas – vágja rá határozottan. Hihetetlenül részeg, sőt…
 - Valóban nem az – felelem, majd a kezébe nyomom az egyik hot-dogot. Ő csak egy furcsa fintorral az arcán bámul rá értetlenül. Szinte már hallom, hogy mit fog rá mondani.
 - Ez egy ehető farok? – kérdezi bambán, összehúzott szemekkel, mire én csak felhúzom a szemöldököm.
 - Ha nem lenne ehető, téged szerintem az sem gátolna meg az elfogyasztásában – motyogom, és ő elneveti magát. Az én szívem megrándul, és túl vagyok a második orgazmuson is. Ez sokkal erőteljesebb, mint az előző. Mosolyognom kell, nem tudom leplezni a szívembe telepedett boldogság tüzét. Mindjárt meggyulladok.
Ő lassan beleharap, majd az első falat mámorító íze után bátran fal a hot-dogba. A beléerőszakolt közel két liter víz után csodálom, hogy egyáltalán képes ránézni. Olyan esztelenül bátor, hogy bármelyik szikla tetejéről képes lenne leugrani, meghalni. Bár jelenleg annak is örülök, hogy még nem mászott az aranysárga cadillec tetejére.
Annyira más, mint a többi ember a planétán. Nem lehet senkihez hasonlítani, a viszonyítás pedig, teljesen értelmetlen, felesleges. Előttem, amit látok, csak ő. Egyedül. A szívemben ő annyira magányos, mint én a földön. Hiába nézem, tudom, nem lehet az enyém. Soha. Mégsem kell sírnom tőle.
 - Ez rohadt jó! – jelenti ki vidáman, míg nagyban falatozik. Ekkor veszem észre, hogy teljesen elvesztem a bámulásában. Az én kiflim érintetlen. – Te nem eszel?
 - Neked adhatom, ha akarod – válaszolom higgadt hangon. Amilyen jó színész vagyok, nem csodálom, hogy észre sem veszi a szerelmem. Ő nem, csak mindenki más. Bár nem zavar, hiszen, a lényeg a zavartalansága.
 - Dehogy, nem eszem meg előled! Egyébként is, hálával tartozom, amiért megmentettél a biztos haláltól – nyámmogja, és rémleni kezd miért is vagyunk itt. Ó, tényleg… Részegen elvitte apa kocsiját, és angol módra a balsávban kezdett vezetni. Nem is csoda, hogy rögtön beugrottam mellé. Ha bármi baja esne, én biztosan nem bírnám ki. Kútba ugranék, vagy valami hasonló. – Szóval… - folytatja. – Lehet egy kívánságod a koncertre – fejezi be a hot-dogot lassan. - Tudom, apróság, de megígérem, hogy betartom.
Én egyszerre beletömöm a szájába a saját kiflimet, és gyorsan rávágom – Ticket to Ride!
Ő csak próbál valamiféle hangot kiadni a száján, ami a „miért”-re hasonlít, de persze nem sikerül neki, csak egy bő perc után.
 - Miért?
 - Szerinted nem illik a mai naphoz? Szerintem nagyon is. Őrület – dünnyögöm fejhangon, próbálva ellenállni a kísértésnek, hogy lelőjem a poént. Bár, részegen úgysem képes felfogni a célzást, vagy nevezhetném felhívásnak is.
 - De azt alapból is előadnánk… - értetlenkedik kissé.
 - A lényeg, hogy nekem szóljon – hangsúlyozom, mert úgysem fog emlékezni rám. Elfelejt belőlem mindent, ahogy én is magamat, a világgal együtt. Megfeledkezik a személyemről, és a hiányomat sem fogja észrevenni. John sem. Bár, neki soha nem is számítottam.

 - Néha annyira nem értelek. Olyan más vagy. Bár lehet, hogy csak az a pár üvegpezsgő mondatja ezt velem – néz egyenesen a szemembe. Megrezzenek, mert ezek a mondatok „nekem” szólnak. Mintha csak egy mély medence aljáról felérve újra kapnék levegőt. Érzem a szellő édeskés illatát az orromban, míg az oxigén aromájától lesz telve vérem. A remény legapróbb jele átjárja a testem, míg ő elmosolyodik. Igen. Ezt akarom látni mindig. Ezt az arcot, az éles vonásaival, kerekded szemeivel, és horgas orrával, míg a szája ívesen felgörbül. Ezt nevezik mosolynak, vagyis a boldogság egyik jelének. Ezt a boldogságot akarom örökké érezni. Az övét…


{ 8 megjegyzés... tell me what you see Comment }

  1. Végre, végre, végreee! Nem tudod elképzelni mióta várok erre. Egyszerűen mostanában azt vettem észre, hogy csak rákeresek az oldalra, és nincs semmi új, és én elkeseredem... :/ szóval most annyira megörültem ennek, hogy már alapból is imádnám, de ez annyira jó lett. Olyan őszinte szerelmet írtál le, amit nagyon kevesen tudnak érezni, és ezért imádom az írásaidat. Őszinték, és nem hazudnak. Akár halálról, akár szerelemről van szó. Imádom, és írj sokat kérlek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen honey! Nagyon aranyos tőled! :) Próbálok visszatérni, és gyakrabban frissíteni! ♥

      Törlés
  2. Hú.
    Rég jártam itt, időm épphogy magamra jutott. Most, hogy felnéztem bloggere valami friss után, megakadtam itt. A cím eleve érdekes hangzott, reménykedtem egy könnyed fluff-ban. Egészen ebben a hitben éltem az első bekezdésig. Egyszer szenvedni fogsz azért, amit a Sex&Shoutban, itt és máshol tettél. Miért sikerülnek a hurt/comfortjaid tényleg hurt/comfortra? Annyira valódiak az érzelmek, a szavak, hogy időnként egy-egy történet végén elgondolkoztam.
    Sex&Shout minden fejezetét végig olvastam. Amilyen könnyednek indult olyan szörnyű befejezést kapott. Igazi szívbemarkoló történetet olvashattam. Megdöbbentettél, csak azt mondogattam, a mi a a franc. Hihetetlenül élveztem mindent, a karakterekről kezdve egészen a helyszínig.
    Amire feltétlenül ki kell térnem, az a jelenlegi kinézet. Érts szó szerint, hogy elakadt a lélegzetem, mikor betöltött az oldalt. Az előző is tetszett, de ez... Mesés. Maga az egyszerűség, ami ott rejlik a színekben és a képekben, a harmónia... Tiszta. Ezzel tudnám jellemezni. Nem túl sötét, nem is világos, nem is szomorkás, nem is vidám, nem is csicsás, mégsem egyszerű. Békés. Egyszerűen csodálatos, élvezet gyönyörködni a munkáidban!
    Amúgy mondtam már, hogy hú? Mert ennél többre nem vagyok képes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! A szavaid mélyen megmelengették a szívemet, mindkét irányból :) A H/C műfajában pedig, könnyedén tudom otthon érezni magam, ez igaz. Talán ez is a kedvencem, mert tulajdonképpen minden rosszban van valami jó. Az egyik percben még csalódottan ülök le egy siralmas, három darab karóval záródó iskolanap után, és a másik percben már ezt olvasom. :) Ah, erről akaratlanul is a Kungfu Panda jut eszembe :D (Ajánlom mindenkinek!)
      Szóval szeretném megköszönni, hogy elolvasod az írásaimat, ez nagyon sokat jelent számomra!

      A design pedig, hát igen. Elég sokat dolgoztam vele, de szerencsére egész jól sikerült. Egy kis színt akartam vinni a blogolvasásba, a tél ellenére is, elfeledni kicsit a kék, havas dolgokat. I hope you like it!

      Törlés
  3. El nem tudom mondani, mennyire imádlak! ❤️ Ahogy írsz, mindent! Csak laknál egy kicsit közelebb! :(

    VálaszTörlés
  4. Remélem, ez a szerelem elmúlt - vagy neadjisten boldog.
    Egy cipőben járunk (nem vagyok büszke rá, de ez adott biztatást a kommentre is), és nagyon szeretem, amit írsz, és szerintem csodálatos az is, hogy Beatlesben utazol.

    Kitartás <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ez a bizonyos szerelem pont elég magasra vitt ahhoz, hogy a zuhanás halálos legyen. Érted. De ennek is meg van a varázsa. Csak kellemetlen tud lenni, amikor a választott emberke, akit ennyire szeretsz le se lő...
      Szóval jaaa.
      De ne add fel a szerelmet, mert rohadt király dolog amúgy, még ha nem is viszonozzák. A szerelem szerelem. Érezni kell, nem megdugni.

      Egyébként köszönöm szépen! Nagyon kedves tőled, feldobta az estém. ☺

      Törlés

Copyright © S e x & S h o u t