Posted by : MoonlighTie 2016. április 29.



Éjfél után

Paul McCartney/Dhani Harrison * AU * Romkom * UST * NSFW * NC-17 * Zene
Sziasztok! A mai napon két újdonságot is hoztam, ezt a fejezetet és egy trailert. A címre kattintva láthatjátok. Remélem tetszeni fog ez a kis szösszenet, igazából a sztorival kapcsolatban már teljesen ráálltam a könnyed, pörgős stílusra, úgyhogy azt hiszem szórakoztató lesz.

Kellemes olvasást!



3.       nap




Stella állt az ajtóban elszántan. Dhani azonban inkább visszafeküdt, annyit motyogva:
 - Igen.
Erre a lány gyorsan be is csapta az ajtót, és bezárta. A fiú persze meg sem moccant, csak feküdt az ágyon, némán. Még annyira sem méltatta vendégét, hogy kinyissa a szemét. Nem mintha Stella zokon vette volna.  Lassú létekkel sétált körbe-körbe.
Egyszer csak felé fordult, és a fekvő Dhani ölébe ült, aki még most sem reagált sehogy.
 - Szóval nem akarsz megismerni? – rótta fel neki a lány sértődötten, miközben a hasára fordult, így az ajkaik majdnem összeértek.
 - Lesz még rá elég időm, nem? – vágta rá a kis Harrison. Stella bólintott egyet, majd sebesen Dhani nadrágja felé nyúlt, mire ő gyorsan hátra ugrott. – Mi a fenét csinálsz?
 - Lesz még időm megmondani, nem? – kontrázott a lány, és győztesként sétált el, ennyit suttogva:
 - Beszari.
Mikor a lány már kiment Dhani megrázta a fejét, és próbálta felfogni, hogy mi is történt. Paul lánya akarta levetkőztetni. Alig bírta elhinni.
Sosem gondolta volna, hogy az édes Paulnak ilyen lánya legyen. Bár, ha a dolog megismétlődött volna, nem utasította volna vissza. Ő sincsen kőből. No meg, Stella gyönyörű lány volt. A szőke tincsei, és vékonyka kis teste minden tekintetet odavonzott.
Dhani beleunt a várakozásba, és inkább kisétált a társalgóba, ahol anyja éppen a McCartney-lányokkal kártyázott, köztük Stellával. A lány éppen olyan semleges tekintettel nézett a fiúra, mint amikor elment a szobájából. Dhani se tett másképp. Ledobta magát az ötödik székbe, és elterült unottan.
 - James már alszik? – kérdezte halkan.
 - Igen. Örülök, hogy ilyen jól kijöttök egymással – felelte Linda koncentrálva, majd az asztalra vágott egy lapot lelkesen. – UNO! – kiáltotta.
 - Anya, éppen pókerezünk – felelte higgadtan Mary, mire mindenki nevetni kezdett.
 - Gyere Linda, jobb, ha mi vénasszonyok lefekszünk, ők meg had beszélgessenek – karolta át Olivia az anyát vidáman, és mindketten nevetve elmentek.  
Így ott maradt Dhani az asztal jobb sarkán, míg a balon Stella és Mary egymás mellett. A két lány lerakta a kártyát, és közelebb ült. A fiatalabbik persze a fiú felé is hajolt.
 - Nem játszunk egy kicsit? – nézett Mary a kártyára, mire húga helyeselni kezdett.
 - Jó ötlet! Felelsz, vagy merszezzünk! – vágta rá. Dhani csak bólintott.
 - Felőlem – húzta fel a vállát.
Stella közelebb húzta magához a fiú babzsákját, és egyenesen a szemébe nézett. Eközben Mary is közelebb ült, és ártatlanul furakodott közéjük. Mosolygott. Csak arra tudott gondolni, hogy húga titokban teljesen belezúgott a fiúba. Majdnem elnevette magát.
 - Oké, én kezdek – vágott közbe Mary, és a másik kettő ránézett. – Dhani! Felelsz, vagy mersz?
 - Felelek – válaszolta unottan.
 - Van barátnőd? – pirult kissé bele a kérdésbe, még akkor is, ha testvéréért tette fel. Erre a kis Harrison elvigyorodott.
 - Nincs – mondta nagyképűen, majd Stella felé fordult.
 - Merek! – vágta rá kissé megszeppenve.
Erre a fiú végignézett rajta. Egy sima kis fehér ruhát viselt, és a nyakán látszódott halványan a bikinijének vonala. Az enyhén megégett hátára nem vett fel melltartót, csak ezt a ruhát. Ezt ki kellett használni.
A medence felé mutatott. Erre Stella felhúzta a szemöldökét.
 - Gyerünk, ugorj a medencébe, ruhában! – adta ki a feladatot. Erre a lány sértődötten el is indult.
 - Szemét – susmogta távol, miközben a többiek csak nevettek rajta. Mire visszajött, minden láthatóvá vált rajta. Csurom vizesen ült vissza közéjük, és csak húzta a száját, míg végül hangosan szólt a fiúra.
 - Te jössz! Felelsz, vagy mersz? – kiáltott rá.
Persze Dhani teljesen nyugodtan fordult hozzá, és az előbbi lehetőséget választotta.
 - Hogyan vesztetted el a szüzességed? – vágta rá sietősen a lány, és a kis Harrison elképedve nézett szembe vele.
 - Hát -, sóhajtott, miközben lassan Stellához hajolt -, volt egy lány, aki tavaly nyáron bejött a szobámba. Nem mondott semmit, csak a nevemet tudta. Levetkőztetett, és aztán a szájába… - folytatta volna, de a nyaraló ajtaja lassan kinyílt, és a két apa állt előtte. Mindketten bűzlöttek az alkoholtól, és ki is voltak pirosodva.
George alig bírt állni, Paul a vállán vitte be a szobájukig, miközben Stella az átlátszó ruhájában beosont a James mellé. Így csak Dhani és Mary maradt a társalgóban, ahová Paul lassan vissza is bicegett.
 - Ti nem alszotok? – kérdezte mosolyogva.
 - Én most megyek – vágta rá a nővér, és már el is futott. Dhani így egyedül maradt azzal a férfival, akiről egész este álmodozott. Kínos volt.
Paul ledobta magát a kanapéra, ami a tenger felé nézett. Bágyadtan mozgatta végtagjait, miközben végig mosolygott. Vett egy mély levegőt, és magába szívta a tenger sós illatát.
 - Kellemes, nem? – kérdezte vidáman, mire Dhani lassan leült mellé.
 - Azt hiszem, ma este nekem kell vigyáznom rád – sóhajtotta csalódottságot erőltetve, leplezve felhőtlen örömét. Az éjjeli szellő a szerelem illatát hordozta.
 - Rám ugyan nem kell! – pattant fel a férfi hirtelen, és elindult a tenger felé. – Teljes erőmben vagyok. Még a szigetre is át tudnék úszni! – kiáltotta megtáltosodva. – Tudod mit? Meg is teszem!
 - Ezt nem kéne – mentette a helyzetet Dhani, de látta a férfin, nem tudja megállítani. Paul nem válaszolt semmit, csak gyors léptekkel indult a part felé. Mikor odaért elkezdett vetkőzni, és ledobta magáról az ingjét és a nadrágját. Egyetlen fürdőnadrág maradt rajta, semmi több. Ettől Dhani lélegzete rögtön elállt, látva Paul tökéletes testét. Bár csak kevés ideig bámulhatta, ugyanis a férfi már be is ugrott a vízbe, és sebesen úszni kezdett.
Dhani nem tehetett mást, követte. A vízbe vetette magát, miközben próbálta tartani a tempót. Paul bármelyik pillanatban elájulhatott volna, ezért szorosan mellette úszott végig, egészen a sziget homokos partjáig.
Egy aprócska kis sziget volt, amin alig tanyázott tíz fa, és néhány bokor, viszont mélyen volt rajta egy barlang. Kövek borították a falát, amit a ránövő borostyán takart el. Meghitt hangulat járta körül.
Paul a szigetre érve elkiáltotta magát a győztesek hangján. – Nyertem! – Ezután Dhani-hez fordult, és kisegítette a vízből. – Jól vagy?
 - Persze – köhögte a fiú, miközben alig állt a lábán. Paul felkapta a hátára, majd egészen a barlangig cipelte. Közben a fiú alig kapott levegőt. Titokban mindketten mosolyogtak.
 - Azt hiszem, ma itt kell aludnunk – sóhajtotta Paul mosolyogva. Már ő is kezdett kimerülni.
 - Aludni? – súgta a fiú halkan, és az arcára egy kacér mosoly mászott. Mindennél jobban élvezte a helyzetet. Tudta, hogy a kettejük közt zúgó bomba pillanatokon belül felrobban, és végre Paul az övé lehet. Önzőn, mohón vágyott erre a férfira, még ha nem is értette miért.
Paul lassan a földre fektette a fiút, és ő maga is mellé dőlt.
A barlang gránitos kövéből kellemes forróság szivárgott, ami hamar felmelegítette őket. Mintha csak szerelmes ölelés lett volna.
Egyszerre egymásra néztek, és nevetni kezdtek. Értelmetlen. A világ legboldogabb perceire ritkán van ésszerű magyarázat. Akkor a szerelemre miért kellene? Ez járt Dhani fejében, miközben végleg elhatározta magát. Vajon Paul is ugyanazt érzi, mint ő?
 - Kérdezhetek valamit? – szólalt meg elkomolyodva a fiú.
 - Mond csak – felelt nyájasan az apa, miközben lassan felé fordult.
 - Hogyan tudnám úgy megkérdezni, hogy ne akadj nagyon ki? Hát, izé… - csuklott el a hangja. – Ugye te, meg apa… szóval csak azt akarom kinyögni, hogy… - dadogta volna, de Paul hirtelen a fejét csóválva közbe vágott, majd a kezeit a feje alá gyűrte.
 - Ne is folytasd. Az már nagyon régen volt, és azóta rengeteg dolog történt – kezdett regélni a hátára feküdve. – Bolondok voltunk, és fiatalok. Így visszagondolva teljesen máshogy élem meg a történetet, amiben én, és…

Dhani megcsókolta. Négykézláb hajolt fölé, kissé remegve. Nem tudott szabadulni a vágytól. A hatalmába kerítette a veszélyes szenvedély, ami láncra kötötte minden józan gondolatát.
Paulnak elakadt a lélegzete, mintha visszautazott volna az időben arra a napra, amikor George csókolta meg ugyanígy. A szívébe meleg érzés költözött, és ahogy az ajkai elváltak a fiúéitól, elmosolyodott.
 - Mohó – vigyorgott, és Dhani nem bírta tovább türtőztetni magát.
 - Kérlek – motyogta. – Akarlak. Amióta meghallottam a hangod, megláttam az arcod.
Az ártatlanul, hátast fekvő Paul lassan kihúzta a kezeit a feje alól, és finoman Dhani nyakára csúsztatta őket.
 - Csináld megint – súgta, és a fiú félve egy puszit nyomott az ajkaira. – Biztos, hogy akarod? – kérdezte, mire Dhani csak bólintott. Paul hirtelen megszorította, és maga alá fordította. – Fájni fog.
 - Nem érdekel!

 - Nem érdekel.

{ 2 megjegyzés... tell me what you see Comment }

  1. Szia Vera!

    Azt írtad ASKon, hogy a tavaly áprilisi énedet terheli a felelősség, szóval...

    Kedves "Vera tavaly áprilisi énje"!

    Egyfelől zseniális vagy! Imádom a két-vagy többértelmű mondataidat, a váratlan fordulataidat. Én komolyan azt hittem, hogy az előző fejezet legvégén Paul nyit be Dhani szobájába.Nagyon bírom továbbá, hogy a testiség hogyan s mikéntjét abszolute a mi, vagyis az én fantáziámra bízod, és megvallom, egy részem azt bizonygatja, hogy az utolsó "Nem érdekel." egy szimpla elutasítás. Tök jó,-és ez pl. a Vörös Karácsonyra is vonatkozik- hogy újra lehet gondolni, agyban továbbírni a fejezetet. Pont jó, hogy nem folytatod. És ezt a lehető legpozitívabb értelemben értsd: egyetlen plusz szó is inkább elvenne a történetből.
    Másfelől... ugye nem pont így tervezted, mikor elkezdted írni? A bevezető és a fejezetek tartalma, nos nem mindenben azonos.( George nem mondja el fiának Maccával való viszonyát, ill, nekem a próbatételben való elhatározás nem stimmel... Dhani "csak" belezúgott Paulba, és meg akarja kapni.) Van benne egy-két logikai bukfenc, simán el tudom képzelni, hogy bizonyos helyeken a következő mondat napok múlva került az előző mögé, illetve van egy-két kitörölt mondat, amit kár volt megsemisíteni. Minden írásodra igaz, hogy a Word helyesírás-javítója NEM a barátod.

    Összességében nagyon megérte rá várni. Megérte baszogatni téged. A "Másfelől" bekezdéssel nem bántani akaralak, építő jellegű kritikának szántam.Ez alapján a történet, és főleg ezen fejezet után azt gondolom -mint íróra- érdemes odafigyelni rád.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem vagyok túl jó válaszoló, szóval előre is bocsánat, de köszönöm, amit köszönni lehet, és egyetértek azzal, amivel lehet. Igazából a helyesírásom csak a lustaságomnak köszönhető, szóval. de ez tényleg nagyon régi, szóval.

      Törlés

Copyright © S e x & S h o u t