Posted by : MoonlighTie 2016. augusztus 20.

Text for Sex 5
Mr. Hot's grandmother on the ice

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17


,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.
Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.
Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.
És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."
*

Sziasztok! Lássatok csodát, itt vagyok az ötödik fejezettel, ami kicsit rövid, de higgyetek nekem, annál kielégítőbb. Kimondottan csak az erotika szerelmeseinek ajánlanám, mert tényleg egyenes a dolog, ahogyan az várható is volt. Nem véletlenül NC-17 a tag. És még egy apró üzenet a világnak, 21.-én lesz Pesten az országos beatles találkozó, amin én is részt veszek. Ha van kedvetek ugorjatok be. (Bővebben róla.) De most irány le, és a kommentekben értékeljétek a fejezetet!



Kellemes olvasást!



John volt már szerelmes régebben, de egy egyetemista se jöhet csak úgy össze egy késő harmincas pasassal. Ez még neki is sok lett volna, ezért a dolog keserves véget ért. Az érzelmek persze nem múltak el, de az emlékek kellőképpen homályosak ahhoz, hogy erre ne gondoljon, csak Paulra, aki éppen ott áll előtte.  Közel. Sokkal közelebb, mint eddig bármikor. A jelenléte olyan töltéssel borítja be a szűk kis szobát, hogy egy szippantásnyi levegőtől is teljesen elveszti a fejét.
Macca illata finom, édes, míg az övé mély és ámbrás. Kiegészítik egymást.
Paul ott áll az asztal mellett, míg John az ágyon ül, mintha csak egy jelre várna. Próbálja játszani a fenegyereket, a vonzó, ellenállhatatlan férfit. Kihúzza magát, mégis unottan néz előre. Szerencséjére csak egy ostoba van, aki képes ezt bevenni.
A kis Macca feszengve néz jobbra-balra, és fogalma sincs, mégis mit kéne csinálnia? Az egyetlen amiben biztos, az Mr. Szívdöglesztő. Alig bír lélegezni. John úgy néz rá.
 - Cuki név – töri meg a csendet remegő hangon Paulie, és az ablak felé pillant. Innen alig látni bármit is, csak a rengeteg épületet.
 - Illik hozzád – feleli John lazán, mire a díva elmosolyodik. Mr. Szívdöglesztő megrebegteti hatalmas pilláit. Áldozata erre gyorsan keresztezi lábait. Ezt látva Paul visszafogottan elneveti magát. Még nem is vetkőzött.
 - Lazítanod kellene – jegyzi meg vigyorogva.
 - Neked meg idejönni! – vágja rá John, és a díva orcáján némi pír jelenik meg. Kicsit megilletődött a helyzettől. Azt sem tudja hová nézzen, nemhogy mit csináljon. Akár egy érthetetlen álomban. Olyan megfontolatlanul gondol ilyenekre, mintha John nem látná pontosan.
 - Hát, jó – súgja halkan, majd egy mély lélegzetvétel után lassan feláll. Odalép Paul elé, és még közelebb érzi magát hozzá. Alig pár centi választja el őket, amit Paulie képtelen elviselni. Levegőt sem mer venni.
Mr. Szívdöglesztő mélyen a díva szemébe néz, és a kezét gyengéden az arcához érinti. A hüvelykujjával megsimogatja, ezt suttogva:
 - Elpirultál. – Paul nem tud megszólalni, csak nyel egy nagyot, amit még a szomszéd szobában is hallanak. Johnny elmosolyodik, és odahajol hozzá. – Nyisd ki a szád! – utasítja, mire Paul szemeit összeszorítva engedelmeskedik. John a kezét a halántékára csúsztatja, majd óvatosan megcsókolja, de amint az ajkaik összeérnek, Paulie bebizonyítja, hogy ez közel sem az első csókja. Ettől felbőszülve John nem bírja ki, hogy ne húzza közelebb magához a dívát, aki rögtön észre is veszi a dudort, ami Mr. Szívdöglesztő nadrágján feszül. Hirtelen hátrébb hajol, és szemmel is megállapítja. A dolog teljesen komoly. Nincs visszaút, hiszen ő maga is kezd végérvényesen felizgulni.
 - John – szólal meg félénken, mire az egyetemistán végigfut némi adrenalin, ahogy a saját nevét hallja. – Én még… - folytatná.
 - Tudom – szakítja félbe Pault. – De nincs mitől tartanod. Próbálok gyengéd lenni – nyugtatgatja, majd lágyan elmosolyodik. – Bár ilyen szempillák mellett kurva nehéz lesz – teszi hozzá, és Macca elvigyorodik.
 - Én, én köszönöm – hálálkodik, mert a szeretleket még gondolni se meri. Hogy ne merné? Ámítás lenne azt mondani, hogy a nagy, első szerelemre várt volna végig. Végre szexelni akart. Olyan régóta csak ezen tudott gondolkodni, mint amikor az első biciklijét vitték haza az anyukája kocsijában, de csak tavasszal próbálhatta ki, mert a februári jégen csak a nagymamák bicikliznek.
Az érzés elöntötte az egész testét, hiszen az álom, amiért felkelt reggelente, most ott állt tőle pár centire. Nem is akárhogyan.
John nem egy párfontos kurva volt, vagy egy szakadt kis tini, hanem egy idős, tapasztalt, ellenállhatatlan férfi. Ettől aztán végleg elvesztette az eszét.
Az egyetemista felemeli Macca állát, és ezt mormolja:
 - Szereted, ha felemelnek? – kérdi mély hangon, mire Paul egy árva szót sem tud kibökni, csak tátog. John hirtelen felkapja, és sebesen a szemben fekvő íróasztalra ülteti. Mire felnéz, a kis gimnazista arca teljesen elvörösödik, akár egy túlérett alma. Ezt veheti egy bizonytalan igennek.
Felegyenesedik, és még egyszer végigméri a dívát, aki félénken nézeget kifelé. Fogalma sincs, hogy a dolgok miként folytatódnak majd - az általa megnézett pornófilmek sokasága túl sok befejezést sejtet. Ezzel szemben Mr. Szívdöglesztő teljesen tisztában van mindennel. Elég egy pillantást vetnie Macca bociszemeire, és máris elhatározza magát.
Lassan letérdel, és így egy vonalba kerül Paul legkényesebb testrészeivel, akin látszik a lámpaláz, mégsem ellenkezik. Mr. Szívdöglesztő kínzó lassúsággal lehúzza Macca szűk, szakadt nadrágját, majd kifordítva odébb dobja. A fiú már alig kap levegőt. Hátrébb csúszik az íróasztalon, de Johnnak már esze ágában sincs lacafacázni. Még le se húzza Paulie boxerét, már kényeztetni kezdi.
Macca véglegesen elveszti a lélegzési képességét - de kinek van szüksége oxigénre, ha olyasvalamit érezhet, amit eddig még soha? Az a puha, meleg száj, ami finoman rátapad a vékonyka pamuton keresztül, olyan világba repíti, amit el sem tudott képzelni. Képtelen visszatartani a hangját, és felnyög. A kezeivel az asztal szélébe kapaszkodik, amit olyan erősen szorít, hogy a körme nyomai még évekig ott fognak maradni.
John egyre jobban élvezi a játékot, és a tényt, hogy egy ilyen angyalt ronthat meg. Titokban talán mindig is erről álmodott.   
Mr. Szívdöglesztő türelmetlen. Előveszi, és megízleli Macca édes, kókuszos ízét. Pont így képzelte. A nyelve a gimnazistához tapad, akinek izmai egyre megfeszülnek. Nagyobbakat nyög, és enyhén remeg is. Egy ponton már alig bírja visszafogni magát, és kénytelen megszólalni.
 - Várj, én mindjárt… - rebegi, mire John egy utolsó csókot ad neki, és Paulon átrohan a leírhatatlanul kielégítő érzés, ami minden porcikáját átöleli, majd elveszti azt a súlyt, ami eddig ránehezedett. Mintha újjászületne. A szeme elől eltűnnek a kicsinyes dolgok, és a levegő megtelik oxigénnel. Az ég kitisztul, és újra uralni kezdi az eddig elfeledett testrészeit.
Macca lassan elengedi magát, és csak annyit vesz észre, hogy John egy tekercs kéztörlőt dob felé.
 - Egy kicsit sajnálom a felsőd – teszi hozzá lomhán, és a gazdája is az említett pólóra néz elkeseredve.
 - Basszus! – káromkodik, majd sebesen törölgetni kezdi a foltot, ami persze nem óhajt felszívódni. Sehogy sem. Még a pápa sem tudná onnan kiimádkozni. De azért John nevet egy jót Paul próbálkozásán. – Ezt cseszhetem – adja fel végül, és már le is veszi magáról. Napvilágot látnak visszafogott izmai, amiket eddig rejtegetett. Mr. Szívdöglesztő majd’ kiköpi a belét.
 - Nem semmi vagy, hallod – jegyzi meg grimaszolva, miközben a törlőkendő tekercsét a helyére teszi.
 - Mi? – fordul felé Paul, de az egyetemista csak megrázza a fejét. – Most én jövők? – puhatolózik naivan, mire John csak egy kacér vigyort vet rá.
 - Te tényleg nagyon kezdő vagy. De ez kicsit fájni fog – suttogja, majd odahajol hozzá, és keményen megcsókolja. Össze sem hasonlítható az előzővel. John most erős, türelmetlen, és elveszett belőle a gyengédség, Macca mégis élvezi a sármmester ezen oldalát. Óvatosan felemeli kezeit, és a kockás ing garbójához ér. Elkezdi kigombolni a felsőt, míg Mr. Szívdöglesztő folyamatosan fárasztja. Leszabja hirtelen az inget, majd egyszerre hátrébb lép. Megigazítja a haját, majd egy mély levegővétel után a szekrény mellé lép.
 - Feküdj az ágyra! – adja ki a parancsot, és Macca jó katonaként indul. Persze a matrac rögtön recsegni kezd.
John odamegy, majd Paul fölé térdel, aki ismét levegő híján van.
 - Lazulj el, úgy nem lesz rossz – tanácsolja Mr. Szívdöglesztő, majd hirtelen krumpliszsákként Maccát a hasára fordítja. Odahajol a nyakához, és érezni kezdi azt a zamatos kókusz illatot, aminek máris a függőjévé vált. Megpuszilja Paul enyhén izmos hátát, majd a feleslegessé vált kezét az álla alá igazítja. – Így jobb – magyarázza, de a gimnazistának már teljesen mindegy. Rég elveszetten bolyong az előző percekből szőtt emlékek között. Mosolyogva támaszkodik a csuklóján, míg próbál vonzó testtartásban maradni.
John elégedett a látvánnyal. Már csak egy apróság lóg a képbe feleslegesen. Fogja azt a felesleges boxert, és Paul téréig csúsztatja, ahol senkit sem fog zavarni. Ezután lehúzza a saját sliccét, és a kis barátjának adja át a stafétát.
Benyálazza az ujjait, majd lehúzza azokat Macca gerincén, amennyire csak lehet. A fiú törzse teljesen szinkronban mozog Mr. Szívdöglesztővel, aki egyszerre véglegesen is megrontja.
Paul hirtelen kiegyenesedik, és olyan hihetetlen fájdalmat érez, amiről eddig sosem sejtett. Képtelen visszafogni a hangos nyögését, ami most bejárja az egész kollégiumot.
 - Jól van. Nyugi, kedves – simítja meg John a hátát, amitől a kín valahogy tompul. A mély hangja megnyugtatja.
 - Folytasd, kérlek – nyögi halkan Macca, míg erősen ökölbe szorítja a kezeit. Akármennyire tűnik kellemetlennek az érzés, mégis van a fejében egy hang, ami ezért könyörög. Minden egyes másodpercéért.
John először lassan kezd mozogni benne, mintha csak megkímélné. A fekete nadrágjának teteje súrolja a combját, de egyre kevésbé érdekli. A dolog kezd fájdalomból élvezetté alakulni, és ezzel arányos módon gyorsulnak John mozdulatai is. Teljesen egy hullámhosszon vannak.
Mr. Szívdöglesztő hangja is előtörni látszik, de csak akkor jut a felszínre, mikor az eddig mozdulatlan Paul hirtelen, gyengéden kezdi mozgatni a csípőjét körkörösen.
Az ágy is egyre hangosabban nyikorog, mintha segítségért esedezne. A rugók egymás nyüvik, miközben John már alig bírja az iramot.
Máskor már rég véget ért volna minden, de most igyekszik minden mozdulatot kellőképpen kiélvezni. Erre csak rátesz egy lapáttal, ahogy Paul játszik vele. Ahogy mozog, lélegzik, és nyög, teljesen elvarázsolja. Kezdi megkérdőjelezni, hogy tényleg szűz volt-e eddig. Ritkán találkozik olyannal, akihez ilyen hihetetlen módon vonzódik.
Macca viszont alig tud betelni Mr. szívdöglesztő minden porcigájával. Még többet akar. Hirtelen felemeli a felső testét, és Johnhoz simul. Ő a jobb kezével szorosan magához öleli, miközben a nyakát kezdi csókolni.
 - Ah – nyögi Paul erőteljesen – Még! – remeg a hangja. Az egyetemista keményebben kezd mozogni, de ez sem elég. Johnnak látni kell. Egyszerűen látnia kell azt, akivel együtt élvez. Kinyitja a szemét, és ahogy megpillantja azt az arcot, mintha megállna az idő. Gyönyör járja át mindkettőjüket, és ennél hangosabban nem is élvezhetnének el együtt. Az egész utca hallja, ahogy John Lennon és Paul McCartney kiáltanak. Nem érdekli őket. Levegőért kapkodva az ágyra hullnak, és John teste ránehezedik Maccáéra. Kimerülten fordulnak egymás mellé, de Paul még most sem meri kinyitni a szemét.
 - Ez, huh… Kibaszott jó volt – sikerül végül végre megszólalnia Mr. Szívdöglesztőnek. – Azt hiszem jól megleszünk mi ketten.
 - Megleszünk? – kapja fel egyből a fejét a gimnazista. Kezdhet reménykedni, hogy ez az alkalom megismétlődhet.
 - Hát persze. Már, ha akarod… - veszti el John hangja a megannyi magabiztosságot. Valamibe beleszeretett ebben a fiúban, ha még nem is tudja pontosan, mibe. Talán a kókusz.
 - Igen – mosolyog Paul, önfeledten, és a kókusz helyzete kifejezetten meginog. Felhúzza a boxerét, és John is a sliccét, de nem hagyja kimenni az ágyból. Nem, nem, nem. Most még az övé, és amint kilép az ajtón, a perc odébb illan.
 - Még nem döntötted el mi legyen az én nevem – kaparja elő a telefont az ágy széléről, és Macca kezébe nyomja. Ő hezitálás nélkül beállítja, majd egy üzenetet is ír saját magának, csak úgy adja vissza a blackberryt.

Mr.Hot: Ó Macca, bárcsak minden nap leszophatnálak

Ezt olvasva John rögtön nevetni kezd. Ez a kis srác nem is olyan prűd, aminek hitte.
 - Felőlem, de akkor én is minden nap megduglak – feleli könnyeden, és Macca arcára kiül az a pajzán mosoly, amit a szülők elől titkolt disznóviccek hallgatásakor szokott. John képtelen levenni róla a szemét, Paul arca mégis hirtelen elszontyolodik, mintha valami szomorú jutott volna eszébe. Lassan oldalra fordul, és megrebegteti hatalmas szempilláinak hadát. Ellenállhatatlan.
 - Bűntudatom van, amiért kihasználtalak – vallja be visszafogottan, mire John gúnyosan elvigyorodik.
 - Te. Engem? Elég merész feltételezés – fintorog, majd hivatalos hangot vesz fel. – Viszont, ha belegondolok, igen. Szörnyen, siralmasan ki lettem használva, bizony. Úgyhogy, azt hiszem, hogy muszáj leszel törleszteni nekem, a lelki, szellemi, és fizikai sérüléseimért – folytatta, és Paul hangosan kuncogott minden szaván. – Erre sor kerülhet, pontosan két nap múlva, ugyanekkor – ugyanekkor.

*

George teljesen izzadt a konyha szaunafunkciója miatt, és a pólóján is ezernyi folt éktelenkedik. Nem is érti, miért nem maradt inkább otthon Paullal. De, hirtelen eszébe jut minden, ami történt. A csók és az az idióta vallomás. A bűntudat megint harapdálni kezdi belülről, és ő összerogy a súly alatt.
Már ezerszer elképzelte, hogy mi lett volna, ha Liverpoolban marad nyárra. Esetleg Paul nem mondja el neki, esetleg mégis. Ha több időt ad neki, még össze is jöhettek volna. Vajon most mit csinálhat? Otthon döglik, ahogy szokott, vagy esetleg már… túl is lépett volna?
Pault ismerve az első napot végigbőgi, aztán új erővel indul újra. Erről persze George-nak semmi sejtése sem lehetne, ha nem ismerné.
Talán a végén mégis jó vége lesz a dolognak. Talán jön a nap. 


{ 4 megjegyzés... tell me what you see Comment }

  1. Szia Vera! ... Tie. Moon. Moonlight. Mr. Moonlight? ???

    OKé, ölj meg, de én nem nagyon szeretem az ilyen erotikus írásokat. Legalábbis... na kifejtem. Eddig utáltam őket, mert mindegyik egyhangú, béna, és rosszul megfogalmazott. Kiderült, hogy csak azért utáltam, mert nem olvastam jót. A tiédet.
    Tényleg félve kezdtem olvasni, hogy jahj, már megint egy csalódás lesz. Csalódás is lett, pozitív értelemben. Olyan reálisan, de mégis szépen írtad le. Hitelesen. Talán ez a jó szó rá. Nagyon jó volt olvasni, hogy John és Pol végre egymásra talál, és ahw. Fangörcs.
    Ha függője leszek ennek a műfajnak az hivatalosan is a te hibád lesz! Szóval tök jó volt, és el is pirultam, mint egy paradicsom. Ajánlom, hogy későn fejezd be ezt a sztorit, mert hihetetlenül jó. Ne is mondjam, hogy mennyire sajnálom szerencsétlen Georgeot, amiért ott reménykedik, miközben ... MCLENNON. Kérlek, ne ez legyen az OTP-m, kérlek. !

    Csak így tovább! Hamar hozd a következőt, mert mi fanok türelmetlenek vagyunk. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy szólítasz, ahogy szeretnél :D Bármivel kiegyezek.
      Köszönöm szépen, és nagyon örülök, hogy tetszett. És nem. Nem tudod megúszni, hogy ne ez legyen az OTP-d. Ez ragályos. ♥

      Törlés
  2. Drága Vera! Igen, teljesen eltűntem innen, meg úgy mindenhonnan. A bloggerre is csak úgy nosztalgiából néztem fel. Aztán megláttam, hogy feltütted valaminek az 5. részét, amit a 2.-ig olvastam. És annyi rémlett, hogy nagyon tetszett. Felmentem az oldalra, és ahw. Glitter mindenhol. Jeeee! Elolvastam az összes eddigi fejzetet egyben, és ghá, de jóóó! Annyira vicces, de mégis romantikus. Belezúgtam ebbe a sztoriba. Pörög, és el is pörgött idáig.
    Mivel én régebb óta követlek, tudom, hogy ennek a műfajnak is a mestere vagy. Perfektül leírtad, de egyedien. A liliomhercegnő jegyessége ennél sokkal varázslatosabb volt, ez meg csak olyan Johnos. És ha ez tényleg megtörtént? :D Huh.

    Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, nagyon örülök, hogy újra itt vagy köreinkben! Köszönöm! Aranyos vagy, mint mindig. És simán megtörténhetett. Nem nehéz elképzelni. Sőt. Erről ezer videót is csinálnak, meg gyártanak hipotéziseket. Pl. ez az egyik legjobb: https://www.youtube.com/watch?v=quKDjHnVA7E Informális, de király.

      Törlés

Copyright © S e x & S h o u t