Archive for december 2016

Szökőév - Hét
Get up Jake - Ébredj Jake

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

A mai egy igazán különleges nap, hiszen ma ünnepeljük Rick Danko 73. születésnapját. Már ki ráz a hideg, ha csak belegondolok mennyire szeretem Ricky fiút. Ha hallod ezt édeske vigyázz magadra bárhol is vagy, mert ennyi rajongást nehéz lehet elviselni. Szeretünk Ricks. Ennek tiszteletére következzék a Szökőév hetedik fejezete. Remélem élvezni fogjátok, és ti is gondoltok rá. Itt a sztorioldal, hogy többet tudhassatok a történetről.



Kellemes olvasást!

Szökőév - Hét

Posted by : MoonlighTie
2016. december 29.
4 Comments
Cím:
Tovaillanó valóság


Alcím:
-
Korhatár:
PG-13
Műfaj:
One-shot, Special
Hangulat:
Angst
Szavak száma:
695 db
Fandom:
The Beatles
Szereplők:
Brian Epstein, Paul McCartney
Slash/Nonslash
NA:
Egy karácsonyi beszélgetés.
1964, Miami
Kellemes olvasást!


Magányosan álldogált a hajó szélén, kezét a korláthoz szorítva, mintha csak az oly könnyedén tovaillanó valóság szárnyába kapaszkodott volna, még mielőtt az örökre elhagyta volna. Még magát a kikötőt sem hagytuk el. A jacht még a sekély vízen úszott, és oldala gyakran a móló fadeszkáihoz csapódott. Olyan hangot képzett, mintha csak a szabadságért kiáltana.
A hajót Nymerának nevezték el, a tulajdonos tiszteletére. Persze ez az aktus jobbára szaglott gúny bűzétől, mint alázattól. A közemberek vérébe ivódott a vágy, hogy a felettük állókat megalázzák.
Nymera egy csodálatos, egy híján húsz méteres ladik volt, amit a német partokról szállítottak Görögországba, teljes titokban.  Ha bárkinek is a fülébe jutott volna a hír, hogy Brian Epstein egy kétszemélyes jachtot rendel a Beatles nyaralásának színhelyére, valószínűleg elszabadult volna a pokol. A menedzser szerencséjére legyen írva, az ő képe és neve nem virított minden napilap címlapján, így az álnév alkalmazása nem okozott nagyobb kihívást, mint titokban ideutazni. John tudta nélkül.
 - Minden rendben? - szólt ki a lenti fülkéből Bri, miután eltelt a Paul nyújtotta fellegi látvánnyal. A basszusgitáros egy fehér pólót, rajta fekete mellényt viselt. Mindkét ruhanemű kétszer kisebb volt annál a méretnél, amit hordani szokott, ezért az izmos karja, és lapos hasa láthatóvá vállt. Könnyen el is terelte Brian figyelmét, de nem jobban, mint azok a pajkos ajkak, amik Paul pisze orra alól biggyeszkedtek ki. Ezek ellenére mégis a kacér szempár csábította el végképp a férfit. Tehetetlenné tette neki azt, hogy bármi köze legyen a szabadságba. Hogyan is lehetett volna, ha ezek a karok oly hamar gúzsba kötötték. 
 - Bűntudatom van, amiért eljöttem - sóhajtott a horizontra bámulva, akár csak egy madár, aki legszívesebben elrepülne a messzibe, felkutatni a végtelen legvégét. - Nem szabadna itt lennem - nyögi halkan, majd elkeseredve a jacht fához koccanó oldalára néz.
Brian lassan felsétál a kabinból, mire Paul hevesen felemeli a kezét. ,,Állj"-t tátog.
A decemberi napsugarak lesütöttek rájuk, míg a kikötő melletti forgalmas utat ellepték az autók. A zajuk elnyomott minden felesleges szót, amit ejthettek volna.
 - Tudom, hogy nagyon önző vagyok - torpant meg a férfi a fehér ingébe markolva. - Ne érezd magad rosszul magad miattam! Menj vissza, ha akarsz - felelte egy megtört elme. Paul a szavakra meg sem rezzent. Mozdulatlanul szorította tovább a korlátot, míg Bri visszalépkedett a kabin mélyére. A melegtől fűtött fülke a fájdalom tüzétől égve kapta markába a menedzsert, és szorongatni kezdte. Brian érezte, hogy lassan nem tud több terhet elviselni. A bánat kezdte elemészteni, mialatt Paul rabigája továbbra is szorította kezét, lábát. Az iránta érzett bűnös szerelem sokkal kínzóbb volt, mint előtte bármi. A céltalan, színtelen jövő még jobban elvakította. Már egyik irányba sem volt útja. Választások nélkül maradt. Az egyetlen döntést egyetlen ember hozhatta csak meg.
 - Liverpoolban most havazik - jegyezte meg Paul becsukva a kabin ajtaját.
 - Pár mérföld mindent képes megváltoztatni - válaszolta a menedzser, de nem fordult hátra vendégéhez. Jól tudta, nem sokáig marad.
 - Valamivel tartozom neked - sétált lomhán közelebb a basszusgitáros. - Nem nagy dolog, de szeretnék valamit ajándékozni - érintette hirtelen meg Bri kezét.
 - Ne kínozz. Kérlek! - fordult el reszketve. - Mondtam, hogy elmehetsz.
 - Azért vagyok itt, mert itt akarok lenni. Majdnem karácsony van még. Nem adhatom meg azt, amire vágysz, és nem is tudom mit kellene tennem, de most azt fogom, amit szeretnék. Érted? Sokkal önzőbb vagyok, mint te valaha voltál, vagy leszel - csuklott el bátortalanul, mire Brian tekintete egyből rá szegeződött. - Azt akarom, hogy add nekem ajándékba ezt a pillanatot, de csak ezt. Azért akarom ezt, mert tudom, te se kívánsz mást - kúszott fel keze a férfi nyakába. - Egy csók - vett mély levegőt. - Egy csók. Utána elmegyek, és soha többé nem beszélünk erről. Nem hívsz sehová, és a telefont sem én fogom felvenni. Ezt tudnod kell - lehelte komoran.
Brian bólintott.

Tovaillanó valóság - Christmas special

Posted by : MoonlighTie
2016. december 27.
2 Comments
Sziasztok! Igazából mostanában nézegettem a statisztikát, meg az ilyesmiket, és sikerült pár kivételes dolgot észrevennem. Oké, nem igazán csípi mindenki az új regényt. Ezzel nincs is semmi bajom, hiszen publikusan öncélú. Másrészt viszont, régen volt valami vicces, vagy csak fura bejegyzés, amire rápakolhattam volna az Other taget, és még sokan néztétek a régi TAG-et, amit nem is értek. Sebaj, gondoltam, akkor most csinálok egy újat. Legyünk kedvesek így karácsony táján az olvasókkal. Öhm, igen. Bele is vágtam volna, hogy valami hangulatos után kutassak, de ez tulajdonképpen sehogy sem sikerült. Az internet nem áll az én oldalamon. Nagyon nem. Így, egy mindenki által siratott pillanatban rájöttem, igen, nekem kell egyet csinálni. Éljen.


A TAG lényege, hogy végre olyan kihívást okozzon, amiben nem kell minden karácsonyi albumot oda-vissza ismerni, sőt, nem is kellenek ide azok. Meg tudjuk mi ezt csinálni fals Bob Dylanek nélkül is. Tehát, a TAG-készítői tapasztalataim hiánya miatt írnék pár instrukciót.

 - A kérdéssort bárki kitöltheti, akinek csak megtetszik!
 - A kitöltetlen verziót itt találod, ha úgy döntesz te is kipróbálod, aminek mellesleg nagyon örülnék. 
 - Kérlek ne karácsonyi dalokkal töltsd ki az egészet!
 - Kérlek vakard elő a kreativitásod!
 - Ha lehet, említs meg, mint szerzőt, a holdfény úgysem mutat rosszul emellett a béna TAG-név mellett. (WORSTEVER)

Vágjunk is bele a hihetetlenül nagy kalandba, ami a kecsesség miatt nem 24 pontot tartalmaz, mert tudjátok karácsony. Ünnepek, meg minden. 


1. Az adventi várakozás négy hétig tart, ehhez híven mondj egy általad kedvelt dalt, aminek a címe négy szóból áll!
The Band - This Wheel's on Fire
Ezt Bob barátunk írta a bandának, és ez a cucc rohadt jó. Felejthetetlen.

2. A képzeletbeli karácsonyfád csúcsdíszére egy különleges dalt kell helyezned. Melyiket választod, és miért?
The Beatles - A Day in the Life
Remélem nem kell sokat magyaráznom ennek a dalnak a zsenialitásán. Nagyon nem véletlen, hogy ez a kedvencem kinda.

3. Mondj egy számot, amit 24 napon át képes lennél hallgatni!
The Band - The Last Waltz theme
Öhm, ez egy instrumentális csoda, és olyan szinten nem tudom kiverni e fejemből, hogy az már beteges. Imádom ezt a kis melódiát.

4. A télapó sok meglepetéssel készül mindenki számára, és szívhez szóló ajándékokat ad mindenkinek. Melyik az a dal, amelyikre ilyen ajándékként tekintesz az életedben?
Keith Moon - Do Me Good
Csak semmi röhögés, de Kitc az én hősöm. Nélküle más ember lennék. Ironikus, hogy ez a dal a világ legrosszabb szóló albumáról van...

5. Ugyan nem sokszor, de néha mégis hullik a hó az ünnepek alatt. Ha tehetnéd, öntelten melyik számot dobnád rá az egész városra az égből, amit szerinted mindenkinek hallania kellene?
Bob Dylan - Sara
Most mondhatnám Bob bármelyik értelmes, világmegváltó dalát, de minek, ha már megírta az univerzum leggyönyörűbb szerelmes dalát? És ezt úgy mondom, hogy hallottam én már a Layla-t, az Oh my Love-ot, és a Something-et is.

6. A karácsonyi menü különleges ételeket tartalmaz, amiket esetleg nem minden nap engedhet meg magának az ember. Melyik az a dal, amit ritkán hallgatsz meg, de mégis nagyon szereted?
Yann Tiersen - Comptine d'un autre été, l'après-midi
Csak ámulni és bámulni tudok, amikor meghallgatom. Csodálatos zene. 

7. A szeretet ünnepe ugyan nem az ajándékozásról szól, de mindenki örömmel lepi meg szeretteit. Melyik dalt adnád az édesanyádnak díszcsomagolásban?
Elton John - Your Song
Hát, ezen biztosan nevetne, de szerintem fején találtam a szöget.

8. Ugyan karácsonykor kicsit mindenki elnéző a környezetével, de te mégis melyik dallal üzennél a haragosaidnak?
Bob Dylan - Ballad of a Thin Man
Aki ismeri Dylant, annak nem is kell magyarázni. De imádom a babámmal karöltve szidni a prolikat.

9. A télapó szánját bátor, fékezhetetlen rénszarvasok húzzák, és egy csapatként segítik a mikulást. De Rudolf, kiemelkedik közülük. Mondj egy olyan dalt, ami hozzá hasonlóan jobban sikerült, mint az album, amibe tartozik.
Bob Dylan - Lay, Lady, Lay
No igen, a Nashville Skyline nem a mester legjobb albuma, de az egy nagy kedvencem. Igazából mindenkinek, mert fantasztikus. Kicsit Johnny Cash-es, de éppen ezért olyan egyedi.

10. A hóemberek télen kint integetnek az ablakon, de senki sem játszhat velük örökké. Mindenkinek meg esik a szíve rajtuk, és legszívesebben bevinné magához. Melyik az a szám, ami egy olyan emberről szól, akit szívesen átölelnél?
The Band - Stage Fright
Megbabusgatnám szegény fiút a lámpalázzal. Nekem aztán annyiszor énekelhetne, ahányszor csak akar.

11. A karácsonyfa alatt rengeteg ajándék sorakozik. Vannak szépen, és kicsit rosszul csomagoltak is. Mondj egy dalt, aminek az első, szörnyű benyomása után a kedvenceddé vált!
The Beatles - Long, long, long
Először gyűlöltem George visítozását, de ma az egyik kedvenc beatles dalom.

12.  A családi sütögetés az egyik legkedveltebb program az ünnepek alatt. Sok olyan édesség születik ilyenkor, ami mindenkinek kedves. Melyik az a dal, amit te a családoddal közösen szeretsz?
Piramis - Kóbor angyal
Egy, a családom nem tud angolul. Kettő, semmilyen nyelven nem tudnak. Három, imádom Révész Sanyikát.

13. Ebben az időszakban rengeteg rokonnal találkozunk, esetleg olyanokkal is, akikről régóta egy szót sem hallottunk. Mondj egy dalt, amit már régóta nem hallottál, de most mégis előkerült!
Del Shannon - Runaway
Régen nagyon bele voltam szerelmesedve, és ma reggel rátaláltam, és nem értem miért raktam a polcra. Tök jó kis Rock 'n' Roll dalocska.

14. A karácsony elengedhetetlen kelléke a fagyöngy, ami kivételes emlékeket teremtett. Ha egy ilyen szépség alatt találnád magad, szemben a szerelmeddel melyik dal szólalna meg először a fejedben?
The Kinks - You Really Got Me
Ezt a valóságban nem tudom hogyan fejezném ki, de valószínűleg így éreznék.

15. A kellemes pihenést, és a meghitt hangulathoz rengeteg apróság tartozik, ettől függetlenül néha egy színről máris eszünkbe jut ez az időszak. Válasz egy dalt, aminek a címében egy olyan szín szerepel, ami ilyen.
Jefferson Airplane - White Rabbit
A nyulat nem látja senki. A fehér igenis karácsonyi. Vagy annak kéne lennie.

16. Ugyan a mesés, jóságos lények ellepik a téli történeteket, azért akadnak gonosz teremtmények is, mint a krampuszok. Mondj egy dalt, ami rossz emlékeket kelt benned!
The Beach Boys - Wouldn't it Be Nice
Nem, nem lenne nice. Utálom a beachboypfst.

17. Az ünnepek alatt a legtöbb amerikai államban kórusok alakulnak, amik házról házra járnak, és énekelnek. Cserébe nem is kérnek csak némi pudingot. Ha te is összefoghatnál a barátaiddal, melyik éneket választanátok, amivel körbejárnátok a várost?
The Band - Christmas Must Be Tonight
Ez egy rockos feldolgozás lenne full basszussal, és mandolinnal. Veretnénk.

18.  Végezetül, az ünnepek békességében nem feledkezhetünk meg a körülöttünk forgó zavaros világról. Milyen dallamokkal tudnád lenyugtatni az egész földet?
John Lennon - Imagine
Ez egy standard.

Köszönöm, hogy elolvastátok. Számomra rettenetesen kínos volt kitölteni, de azért remélem ti örömötöket nyertétek benne, és sokan ki fogják még csinálni. Kellemes ünnepeket!

A Karácsongs TAG

Posted by : MoonlighTie
2016. december 20.
2 Comments
Szökőév - Hat
It makes no Difference - Ez nem tesz különbséget

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

A történet ismét folytatódik, ahogy eddig, és reméljük a lemez sem fog egyhamar elakadni. Én részemről egyre nagyobb szerelemben égek Robbie-val, de ez részletkérdés. És folyamatos. Til I die. Btw. Itt a sztorioldal.



Kellemes olvasást!

Szökőév - Hat

Posted by : MoonlighTie
2016. december 17.
7 Comments
Szökőév - Öt
Out of the Blue - Hirtelen a kékségből

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

Sziasztok! Először is mindenkinek boldog Bob Dylan napot! Ez egy csodálatos ünnep, mindenki hallgasson meg legalább egy számot a mestertől. A bátrak egy egész albumra is mehetnek. Viszont, én ma a történet talán legszomorúbb részével érkeztem, ami a címből is látszik. Azért remélem tetszeni fog. Hajrá! Itt a sztorioldal, ha esetleg még nem olvastad az előzőeket.



Kellemes olvasást!

Szökőév - Öt

Posted by : MoonlighTie
2016. december 10.
2 Comments
Cím:
Az ajtó nem fog kinyílni


Alcím:
-
Korhatár:
PG
Műfaj:
One-shot
Hangulat:
Angst
Szavak száma:
834 db
Fandom:
Bob Dylan
Szereplők:
Bob Dylan, Suze Rotolo
Slash/Nonslash
NA:
Bob nem képes elviselni, hogy Suze látni sem bírja.
1964, New York
Kellemes olvasást!


A manhattani lépcsőház keskeny. A falait csempe borítja, és mindent átjár a nulladikon lakó férfi kutyájának ázott bűze. Egyedül a cigaretta füst tudja valamennyire elnyomni a szagot, nem mintha az sokkal kellemesebb illatot árasztana. A levegő hideg, szinte fagyos, és a lakásokból kínzó csend árad ki, mintha csak mindenki erre a pár sorra figyelne.
 - Suze, én édes Suze-m. Ne hagyj el, tudod, hogy nélküled semmit sem érek – makogja Bob mellkasában kibírhatatlan nyomással küszködve. – Kérlek, csinálhatsz velem bármit, csak gyere vissza! Megteszek mindent, amit csak kérsz.
Bob a földön, a rideg kövön ül, roskad össze, mint egy kisgyerek. Az arcát a térdei közé fogva szorítja ujjait a másikok közé. Minden testrésze izzad, és a hangja jobban remeg, mint a gitárhúr.  Elveszett, anyátlan kölyök ez, nagy, göndör hajjal, és illetlenül hosszú körmökkel. Sehonnai hazug, aki a kedvesének könyörög. Nem válaszol neki senki. – Még a szomszédos lakásban élő idős hölgy sem, Mrs. Cecil, aki többet hallott Bob könyörgéséből, mint maga Suze. – A lány lakása előtt nincs lábtörlő. A végén még ellopnák. A lány lakása előtt nincs virágcserép, a végén még betörnék vele az ajtót. A lány lakása előtt nincs is semmi, csak egy összetört zenész, aki nem találja a szavakat. Nem tudja mit kellene mondani ahhoz, hogy Suze visszatérjen hozzá. Nem tud ez semmit.
Mrs. Cecil nyolc éve él ebben a lépcsőházban, mióta a férje meghalt. Nem igazán beszél senkivel, csak a szappanoperáit nézi a tévében. Ez azonban jóval izgalmasabb, ami itt zajlik, mint bármelyik kedvenc sorozata. A vékony fal mellett kuporog, kezében egy bögre kakaóval. De még ő is tudja, hogy

az ajtó nem fog kinyílni.

 - Szerelmem, nem kérek mást tőled, csak ezt. Soha többé nem kérek én semmit, ha velem maradsz. Egy szót sem fogok szólni, ha te azt nem akarod. Megteszek érted bármit, de tényleg. Ha kell levetem magam egy hídról, vagy kútba ugrok. Mond, mit kell tegyek? Mond! – könyörög remegő hangon, erőtlenül. Nincs benne se élet, se halál. Üres szavak ezek, amit nem hordoznak jelentést, csak hazugságokat, amiket vászonra fest. Attól még, hogy szépen mutatnak, mögöttük semmi sem rejtőzik. Csak fájdalom. Olyan kín, ami mindenkit a földhöz vág. Bob képtelen elmondani mit is érez. – Suze – nyögi a nevét. – Emlékszel még Greenwich Village-re? Akkor megígértük egymásnak, hogy bármilyen hülyeséget csinál a másik, nem hagyjuk el. Neked az semmit sem jelent, ha? Akkor miért hazudtál? Miért nem mondtad azt, hogy csak addig maradsz velem, ameddig kényelmes? Miért nem tudtál igazat mondani? Miért? – gyengül még jobban el.
Suze az ajtó belső felén áll. Karjával támaszkodik, hiszen alig képes talpon maradni. Minden porcikájában a félelem zihál, ami lassan végleg a sírjába rántja. A szeme vörösen izzik, és arcát marják a könnyek, amiket egy ilyen emberért ejt. Haragos. Ugyanannyira dühíti Bob ragaszkodása, mint ammenyire megrémíti. Meg sem szabadna szólalnia, akkor talán elmenne. Mégsem bírja megállni, hogy ne vágjon vissza.
 - Váltsa meg ki-ki önmagát – idézi Bob szavait keservesen. Egy hatalmas bárdot vág volt kedvese nyakába, aki végleg összerogy a hátán nyomuló súlyzuhatag alatt. Vége van.
A lány hátrál az ajtótól. Már bánja, hogy ezt mondta. Egyszerre a nővér lép mellé, szorosan belé karolva. Carla egy középkorú, erős nő. Nem fél.
 - Most azonnal engedj be! – mordul fel hirtelen Bob eleven hangja, tele indulattal.
 - Húzz a fenébe, híres Bob Dylan! Nem vagyunk kíváncsiak a nyüszítésedre! Légy férfi! – ordítja a nővér egy anyaoroszlán erejével, mire az ajtó hirtelen megdördül. Bob egy hatalmasat csap rá. – Ez az ajtó nem fog kinyílni! – kiáltja Carla, de Bob képtelen lenyugodni.
 - Tűnj a picsába, hülye vén liba, nem hozzád jöttem! – káromkodik hevesen, miközben öklével az ajtóra feszül.
 - Ha így folytatod, hívom a zsarukat, te kis görcs – rohan a nő a konyhába, de Suze a karján csüngve bőg, azt prüszkölve:
 - Ne!
 - Szedd már össze magad! Ne hagyd, hogy megint becsalogasson a kalitkájába. Éppen ezért jöttél el, nem? – hajol húgához Carla, és megsimítja az arcát. – Kitombolja magát, és már el is megy. Pár perc, és örökre vége – csitítja a lányt, aki képtelen levegőt venni. Csak köhécsel, miközben az arca torzul összehúzódik. Egyre hangosabban sír, amitől Bob csak még feszültebbé válik. Rugdosni kezdi az ajtót.
 - Engedj be hozzá! – harsogja zaklatottan, miközben a szeme vérben forog. Szédül. – Nem érted, hogy nem bírja ki nélkülem?
 - Te csökött agyú kölyök, hát nem érted, hogy ez az egész csak miattad van? – üvölti Carla, míg Bob testén ezernyi pók mászik, és arca egy megviselt térképként mutatja érzelmeit. Már nem is hall. Mintha megsüketült volna, csak sípolást érez, és a Föld körkörös forgását. Már nem sokáig bírja ezt. Látnia kell őt. Látnia kel, különben képtelen lesz elviselni a valóságot. Ha nem érintheti meg, ha nem nevettetheti meg, akkor már nincs miért felkelnie reggel az ágyból. Nem lesz semmije, csak a hírneve, ami éppen elhajtotta tőle Suze-t.
 - Suze, szerelmem, kérlek mondj valamit. Akármit – dől neki az ajtónak. – Könyörgöm – remegnek ajkai.
 - Bob – súgja a lány halkan, az ajtóhoz kúszva.
 - Igen, igen, igen, itt vagyok mindenem – dadog.
 - Bob, sajnálom – szipogja Suze. – Sajnálom, de ez az ajtó nem fog kinyílni.  

Az ajtó nem fog kinyílni

Posted by : MoonlighTie
2016. december 8.
2 Comments
Cím:
Szökőév


Fejezetcím:
Orange Juice Blues
Sorszám:
4/?
Korhatár:
R
Műfaj:
Novel, A/A
Hangulat:
Hurt/Comfort, Suspensive
Fejezetek hosszúsága:
2000/3000 szó
Fandom:
The Band
Szereplők:
Robbie Robertson, Levon Helm, Rick Danko, Richard Manuel, OC
Slash/Nonslash/Multi
Fülszöveg:
Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska
NA:
A kisherceg kalandja folytatódik, úgy néz ki. A télapó ajándéka.
Kellemes olvasást!

Február 18.

Nagyon furcsán érzem magam a tegnapi este után. Ahogy felébredtem az iskola fizikaszertárában, azonnal elkezdett hasogatni a fejem, és alig kaptam levegőt. Émelyegtem. Ezen felül nem is tudom, hogy pontosan mi történt. Levon és Rick elvittek egy bárba, és volt ott pár lány meg pia. Igazából főleg Robbie-ra emlékszem, meg a hányásra. Azt viszont képtelen vagyok felidézni, hogy hogyan jutottam vissza ide. Egy örök titok marad az az este. Most viszont egy csokor virág van a kalapomba tűzve. Szerintem nem is fogom eltűntetni onnan. Egész jól mutat, nem úgy, mint a folt a kabátomon. (…) Most esik a hó, és én úgy döntöttem itt maradok ma. Enni úgysem tudnék semmit, és a narancslé, amit Ricky-től kaptam tökéletes lesz egész napra. Kezdem megkedvelni ezt a környezetet. Ebben a kis szobában nincs is más, mint néhány üvegcse folyadék, kémcsövek, üvegkádak, mérőeszközök, meg ilyesmik. Szerencsére a hely apró ugyan, de hátul a szekrény mögött pont van annyi hely, ami pont eltakar, ha éppen benyitna valaki. Az előbb is bejött egy tanár, körülnézett, és fel sem tűntem neki. Nem is értem, hogy egy művészeti iskolának miért van fizikaszertára. Viszont ennél kisebb ablakot, mint, ami itt van, még sosem láttam. Koszos is, de legalább az útra néz. Így az utca is itt ül velem. (…)
Folyamatosan Robbie jár az eszemben. Olyan furcsán nézett ki, és úgy is beszélt hozzám. Mégis, mintha beleszerettem volna, pedig tudom, az lehetetlen. Az én szívem üres, nem tud senkit sem szeretni. Mégis itt röpköd körülöttem a dolog. Mi az, ami annyira vonz benne. És miért pont ő? Mármint, Levon, Rick és Richard is ugyanolyan különcök. Még barátok is, vagy inkább testvérek. Csak én vagyok egyedül. Mindig, magányos.

Február 19.

Nagyon jól esett a tegnapi semmittevés. Aludtam, és kortyoltam a narancsos üdítőt. Felhúztam magamra az egyetlen szép ingemet, és belógtam a könyvtárba, ahonnan lenyúltam egy könyvet. Vladimir Nabokov írta, a címe Lolita. Egy öreg, pedofil pasasról szól, akinek megtetszik egy fiatal lány. Nagyon lassú könyv, és ha nem angol lennék, valószínűleg nem is érteném mit olvasok. Talán ezért porosodott a könyvtárban, és nem vette ki eddig évekig senki. Bár, a tartalomra gondolva nem is értem miért lehet ez a könyv egy iskola falai között. Ezek a gazdag művészcsemeték cseppet sem normálisok. Mégis, kezdem megszokni. Ők is csak emberek. (…)
Még mindig sokat gondolok a kanadai fiúkra. Nem tudom, hogy vajon látom-e őket még valaha. Lehet, hogy még csak nem is New Yorkban laknak. Talán sosem hallok többé felőlük. Azt hiszem bánnám. Sajnálnám, ha nem találkoznék velük többet, pedig tönkre tették a kabátom. Miattuk egy napig alig bírtam felkelni, és azt hiszem rendesen elrontottam négy lány éjszakáját is. Mellesleg még mindig lila a hátam Levon csapkodásai miatt. Mégis, régóta nem éreztem olyan jól magam, mint akkor. Különben is, attól még, hogy hajléktalannak álltam, még nem kell barátnélkülinek is lennem. Jövök nekik egyel, amiért felnyitották a szemem. Ezzel az arccal sokakat megnyerhetek magamnak. Főleg lányokat. Eddig nem is igazán fogtam fel, hogy egy szépfiú milyen hatással lehet a környezetére. Sokkal többre vagyok képes, mint képzeltem. Kezdem azt érezni, hogy többre vagyok hivatott, mint csak lézengésre az utcán. Valamire, amit más nem tud megtenni. Olyan régen találkoztam utoljára a reménnyel, hogy alig ismerem fel. Hiába mondanám, hogy árva vagyok, érzem, nem. Az ember sosincs egyedül, és erre most jöttem rá, mikor teljesen szabaddá váltam. Aki szembe jön velünk az utcán, aki lát az ablakból, vagy éppen kölcsön ad egy zsebkendőt, az a mi oldalunkon áll. Már nem akarom bárkitől azt kérni, hogy értsen meg, mert úgysem fog. Mindenki csak magát látja a tükörbe nézve. (…)
Kíváncsi vagyok a könyv végére. Az egész úgy tör rám, akár a drog. Akárhányszor egy betű a szememhez ér, megragadja, és egy furcsa játékot játszik vele. Ideje letenni, és járni egyet.

 - Szóval nem tudod hol van – jegyzi meg Levon higgadtan, elfojtott méreggel. – Fogalmunk sincsen róla, hová bújt – sóhajtja.
 - Ajj, Lee, ne dumálj már, te nem kérdezted meg hol lakik. Még a teljes nevét sem tudjuk – hozza fel Rick.
 - De azt mondtad megmutatta melyik iskolába jár nem? – szólal meg Richard.
 - Igen, de a portás szerint egyetlen Christopher sem tanul ott. Se Keith. Mégis mi másnak lehet még a rövidítése a Kit? – harsogja Ricky szomorú hangon.
 - Nem lehet, hogy a vezetékneve? – toldja meg a feltételezések listáját Manuel.
 - NEM! – csap az asztalra hirtelen Levon. – Nem, nem és nem! Nem tudok egy olyan világban élni, ahol Richie-fiú volt két nővel egyszerre, én meg nem – áll fel, és az agya vérben forog.
Az elmúlt két nap csak azzal telt, hogy Richard a különleges kalandjáról mesélt, míg a többiek tátott szájjal hallgattak. Úgy nézett tehát ki, hogy minden szerencse az ő oldalukra állt, amíg Kit-et maguk mellett tartották. Amint eltűnt, ők is elvesztették minden mázlijukat. Nem véletlen, a dolog forgandó.
Mindeközben Robbie csendben birtokolta a titkát. A tényt, hogy Kitty hol zenél, és hogyan. Nem merte elárulni, hogy barátai legújabb haverja az ő elkeserítője egyben. Bár, már nem így emlegeti magában, és a kép sem azonos azzal, amit akkor régen alkotott róla. Az öntelt, nagyképű bluesharmonikás helyére egy hatalmas, mosolygó kérdőjel került. A gitárosnak ötlete sem volt, miféle érzelmeket kellene táplálnia a kölyök felé. Az biztos, hogy egy kellemes éjszakáért köszönettel tartozik neki. Végül az ő ágyában kötött ki a zafírzöldszemű szépség.
 - Én azt hiszem sétálok kicsit – súgja halkan Robbie, míg a többiek még mindig vitatkoznak.
 - Ez az! Látjátok, Robs tettre kész. Irány, és keressük meg azt a selyemfiút – lelkesíti a többieket Levon, mire Rick keze rögtön a homlokát támasztja.
 - Mi lenne, ha mondjuk a nevén hívnád? – csipkelődik.
 - Ó, tudtátok, hogy amúgy Ricky lefeküdne vele, ha nő lenne? – jegyzi meg Robertson mielőtt kilép a szobából, a kabátjával a kezében. Csak annyit hall a háta mögül, hogy Lee kényszeredetten kacag. Most nincs kedve velük nevetni. Úgy döntött, hogy felkeresi Kit aluljáróját, hátha ott találja. Nem kell sokáig kételkednie, mert az utcára lépve már hallja is azokat a dallamokat. Halkan, szinte észrevehetetlenül rejtőznek a szélben, de Robbie-nak van füle hozzá. A bluest követve lelépked a metróba, ahol rögtön megpillantja a kisebb tömeget, ami átöleli Kit földön ülő alakját. Mintha ott sem lenne igazán, csak fújja, fújja a ritmusokat, és a Fender boldogan énekel. A kalap az arcában, rajta a száradt virágcsokorral. Ez csakis ő lehet.
Robertson elmosolyodik. A szeme előtt éppen zene születik.

Február 19.

Ma újra harmonikáztam a metróban, és negyven dollárt gyűjtöttem. Szinte nem is fért a zsebembe, miközben a többi csöves előtt elpakoltam. Kicsit bűntudatom támadt, amiért ők feleennyit sem kapnak a járókelőktől. Ezért vettem egy üveg whiskyt nekik. A legolcsóbbat, de jobban örültek neki, mint egy arany rolexnek. Utána az egyik néger énekelt, amíg én játszottam a Fenderen. Recsegős hangja volt, de nagyon jól hangzott. Azután megáldották a nevem, és elneveztek Viráglordnak. Eddig nem is sejtettem, hogy ilyen kedvesek is tudnak lenni. (…) Egészen kezdenek rendeződni a dolgaim. Van hol aludnom, munkám is akad, és egy rakás pénz üti a markom.
Sajnos a kanadai fiúkkal ma sem találkoztam. Teljesen felszívódtak. Egyiküket sem láttam, még hátulról sem. Viszont elhatároztam, hogyha még több pénzem lesz, újra elmegyek a Historycába. Talán megismerek pár új arcot, és szórakozhatok is egy keveset. Már azzal a gondolattal is kezdek megbarátkozni, hogy ez lányba szeressek bele. Ez főleg a Lolita miatt lehet. Már majdnem a végére értem.

Szombat. A kanadai kvartett február huszadik napjára egy tervet eszel ki, Levon unszolására. A taktika abból áll, hogy Ricky-t az emlegetett Foothill School of Fine Arts elé helyezik, Richie-t a Historycába, míg Lee és Robbie a város közeli részén köröz. A kód: Találjuk meg kisherceget!
Ebből Kit mit sem sejtve ébred fel, reggel kilenc körül. A felkelés utáni pár óráját arra szánja, hogy az iskola titkos rejtekén, ahová egy lélek sem jár, saját lakórészt alakítson ki. Pontosabban egy tároló egységet. Ebben segítségére a félig üres szekrény áll. A legalsó polcról eltüntet mindent, majd kiszakítja a hátsó fedőfalát, így láthatóvá válik a bútor mögötti iskolafal. Szerencséjére a nem téglából készült, így miután letépkedi az útban lévő tapétát, könnyedén vághat magának egy lyukat bele a bicskával, amit itt talált. Ezt az eljárást megismétli az összes polc mögött. Négy vájt lyuk szolgál most arra, hogy elrejtse azon dolgait, amit éppen nem akar magával vinni. A pénzén kívül tulajdonképpen mindent. Az alvó cuccát és tisztálkodási szereit felülre, a többit alulra rakja. Miután mindent elhelyezett visszailleszti a fedőlapokat, és visszapakolja azt a pár fizikai taneszközt. Mintha mi sem történt volna. Egyedül a sálja maradt elől, amire szüksége is lesz a nagy hidegben. A mai egy szabadnap. Mosodába akar menni, hogy végre eltüntesse azt a visszataszító foltot a kabátjáról. A többi ruháját esténként ő maga sikálja ki az iskola egyik mosdójában. Csak ilyenkor jut az eszébe, hogy egy teljes hete annak, hogy itt van. Ehhez képest rutinosan ugrik át az iskola vaskapuján, majd indul el jobbra.
 - Kit! – szól egy ismerős, mély hang. Kitty-n végigfut a félelem. Lassan megfordul, mire Ricky hirtelen megöleli. Érezni rajta a cigiszagot, és a narancslé illatát. A lányt újra melegség járja át, mint amikor a zuhany alatt volt. Kellemes, andalító érzés. Kit már régóta nem bújt senkinek a karjai közé így. – Annyira örülök, hogy végre megtaláltunk! – harsogja Rick lelkendezve, miközben rávigyorog, ahogy elhúzódik. – Mi az, csak nem megfáztál? – simítja végig ujját a kisherceg rózsavörös orcáján.
 - Nem, nem, csak hideg van! – emeli fel a kezét ellenkezve, és próbálja leplezni örömét.
 - Tudod vagy három napja téged kerestünk. Levon nem bírta elviselni, hogy Richie lefeküdt egyszerre két csajjal, ő meg nem – teszi Ricky a karját a lány vállára, miközben Greewich Village felé veszik az irányt.
 - Nem tudtam, hogy ennyire orgiapártiak vagytok – motyogja Kit, és a másik elneveti magát. – De amúgy, annyira nem lep meg.  
 - Egyébként mi a teljes neved? – érdeklődik a srác.
 - Jake Christopher – rögtönöz Kit gyanakodva.
 - Hm, pedig a portás azt mondta, hogy ilyen nevű gyerek nem jár oda – húzza össze a szemét gyanakodva.
 - A franc jár abba az öntelt giccsparádéba – köp oldalra, erősítve maszkulimitását. – De, valahogy mégis ott élem a fél életemet, ha érted mire célzok – kacsint, és Ricky mindent mosolyogva elhisz. – A leánykollégium mögötte egy veszélyes hely – kuncog. Akaratlanul is felmerülnek az emléki, amiket minél mélyebbre próbált ásni eddig. Most nem hazudott.
 - Akkor jól sejtettem. Nem tűnsz olyan fiatalnak, hogy egy ilyen helyen tanulj – mormolja Rick, miközben egyre közelednek a klubhoz. – Jó lehet itt New Yorkban lakni.
 - Én azt hittem ti is… - vág bele Kit.
 - Ó, nem. Ugyan már harmadjára vagyunk itt, de csak látogatóba, érted. Néha engedik egy-két helyen, hogy fellépjünk, de ennyi. Addig maradunk, ameddig el nem fogy a pénzünk. Persze már most sincs egy fityákunk sem. Mondjuk ezt úgy is kiszúrtad szerintem – hadarja, és Kitty-ben most először áll össze a kép, hogy egy kanadai zenekarral barátkozott össze. – De egész jók vagyunk, egyébként. Meg kéne hallgatnod! – javasolja, és a lány hevesen bólogat. Ugyan semmi kedve elárulni, hogy ő is a zenélésből veszi a kenyerét.
A séta közben elérnek a bárba. Besétálnak az ismert falak közé, de most szinte üresen tátong minden. Még füst sem kering bent. Csak néhány lézengő baktat erre-arra, és látszólag Richard sincs sehol. Egyszerre megszólal a zongora, és annak lágy hangja átjárja a téglafalak sarkait. Bebújva fülekbe, ránézve lelkekre.
A fekete yahama mögött Manuel ül.
 - Felvágós – köhögi Rick hangosan, és Richard feléjük int, majd lesétál hozzájuk. Azonnal keblére öleli Kitty-t hálálkodva.
 - Barátom, ha te nem lennél, félember lennék csupán – áldja nevét, míg mindhárman helyet foglalnak. – Egy rakás mesélni valóm van. Az a két csaj, te jó isten – harap alsó ajkába.
 - Hidd el Richie-fiú, Kit-nek nem fogsz újat mondani – szól bele Rick. A zongorista lenézően pillant rá, aztán szeme újra csillogni kezd Kitty-t látva.
 - A lényeg, hogy köszönöm! – fejezi be Manuel, és megrázza a lány kezét.
 - Ugyan semmiség, de tényleg – mormolja Kit, de mintha meg sem hallanák. Furcsa olyas valakit játszania, akinek a szöges ellentétje volt eddig. Legalábbis az biztos, egy csaj kezét sem fogta még meg. A gondolat mégis, napról, napra közelebb kúszik hozzá. Ha egy halra azt mondják ostoba, mert nem tud fára mászni, az előbb utóbb el is hiszi magáról. Ezt anyja gyakran ismételgette, miközben Margot akváriumba zárta. – A többiek? – néz fel.
 - Téged keresnek, de Levont ismerve nem lesznek el sokáig – nyögi Richie, mire az eddig bambuló Rick-ből kicsusszan a kérdés.
 - Hány nőd volt eddig? – néz Kit szemébe. Mintha féltékeny lenne. – Mármint, biztosan rengeteg.
 - Egy úriember erről sosem beszél – titkolózik a lány.
 - Akkor milyenek tetszenek? – folytatja a kihallgatást Ricky. Erre aztán még Kitty-nek sincs gyors válasza.
 - Hát – hezitál. – Ez attól függ. Nem a külső számít, inkább a kisugárzás. Azt hiszem – indul ki a férfiak iránt érzett vonzalmából, amire nem nehéz koncentrálnia, azok után, hogyan ölelte át Rick.
 - Tessék, amelyik bármelyik tyúkot megkapja, csak ennyit bír kinyögni – rázza a fejét a zongorista, és Kit kacagni kezd, aminek selymes hangja szíven csapja Rickyt. – Hi-hihetetlen – dadogja Manuel vidáman. – Tisztára, mint Robs.
Eközben az utcáról hangos szitkozódás hallatszik be, az éppen nyitva lévő ablakokon.  
 - Ezt nem hiszem el. De tényleg, hogy lehet valaki ennyire felelőtlen, mint mi? Elengedni egy ekkora kincset, az egyik legnagyobb hibám volt, valaha. Ha temetnek, kérlek olvasd fel, hogy nem bántam meg semmit, csak ezt. Hogy nem foghattam egyszerre két csupasz női segget. Hogy lehet enélkül élni, mond? És pont Manuel, az a retkes disznó, pont ő. Katasztrófa. Ha egyszer megtalálom azt a taknyos kis selyemfiút, én esküszöm, hogy magamhoz bilincselem! – kiáltja Lee a Historyca ajtajában.
Kit elvigyorodik. Levon belép, és az arcára nagyobb öröm ül, mint egy újszülöttre, mikor megpillantja édesanyját.
 - KISHERCEG!


Köszönöm, hogy elolvastad!

Szökőév - Négy

Posted by : MoonlighTie
2016. december 6.
2 Comments

Copyright © S e x & S h o u t