Posted by : MoonlighTie 2017. február 1.

aesthetic cutthroat
The Band * RPF * Modern AU * Levon Helm Single * Fluff * PG * Zene

Sziasztok! Hát, meghoztam a második részt, de ez a felejtsük el kategória. Vagyis kinek mi. Minden esetre most egy időre talán eltűnök.

Kellemes olvasás!



A keddi nap ugyanúgy zajlik, ahogyan a többi.
Egy apró, esztétikus ház előtt áll meg a kis türkiz robogó. Az egész egy kis faház, zsindelyes ablakokkal, és rengeteg virággal körülötte. Muskátlik a párkányon, az udvaron tölgyfák, a kerítés mögött sövény, a lépcsősor mellett virágot bontó orgonabokrok, az autóbejáró mellett sziklakert ezernyi kaktusszal.
Levon lélegzete rögtön eláll, ahogy körbe néz. Az egész teljesen illik Freyához. Éppen annyira természetes, no meg gyönyörű. Nem okoz nehézséget elképzelnie, ahogy az ötéves, kislány Freya fut körbe-körbe, kezében egy apró rózsaszín műanyaglocsolóval.
 - Teljesen biztos vagy benne? – néz a lány félénken rá.
 - Egy kérdést megér nem?
 - Persze, de még sosem aludtam másnál. Talán oviban, de az mikor volt már? – fecseg Freya, ahogy hátizsákja szíját szorítja.
 - Nyugi – mosolyodik el Levon, majd finoman megsimítja a lány ökölbeszorított kezét. – Lazíts!
Freya megrázza magát, és elindul az ajtó felé. Mindketten belépnek a faház belsejébe, ami erről az oldalról sem kevésbé komfortos. Mindenfelé fabútorok vannak, míg a fenyőparketta fölött hatalmas gerenda terül el. Az előszobában is rengeteg virág lóg a falon, ahogy az összes többi helyiségben is.
 A lány otthonosan mozog, míg a fiú kissé teszetosza. Talán rá is férne némi nyugtatás.
 - Szia apa! Megjöttem – kiálltja fel, mire a lépcsőn azonnal lelépked egy kissé korpulens, őszülő szakállas férfi, kerek szemüveggel. Tűnik annyira mesügének, hogy Freya édesapja legyen.
 - Hol voltál eddig kicsim? – szól nyugodt hangon, majd megtorpan, ahogy meglátja Levont. – Ó, szóval vendéget hoztál kincsem – csapja össze tenyerét vidáman. – Ő Levon, igaz? – súgja oda lányának, aki csak grimaszol.
 - Ugye tudod, hogy attól még, hogy suttogsz, ő is ugyanúgy hallja – fintorog a lány, míg Lee mosolyogva lép elő a kezét nyújtva.
 - Üdv Mr. Walsh! Lavon Helm vagyok.
A férfi elvigyorodik, majd a fiú kezét közelebb húzva szorosan megöleli, akár egy apró plüssmackót.
 - Ugyan fiam, ebben a házban ölelkezni kell – engedi el lassan. Örülök, amiért eljöttél. Tudod kicsit féltem tőle, hogy nem is létezel – kacag lányát cukkolva, aki persze fel is háborodik.
 - Apa! – nyüszít.
 - Jól van, jól van. Gyertek beljebb! – tárja szét karját.
 - Igazából azért vagyunk itt, hogy megkérdezzem, ma Levonnál alhatok-e. Tudod magántanuló, és a vizsgahete után elutazik… - mondja a lány gyámoltalanul. – Nem laknak messze, csak pár utca ide.
 - Ó, akkor feleslegesen készítettem vacsorát? Na de sebaj, menj csak szívem. Érezd jól magad! – integet a férfi elevenen, és a két fiatal már szinte el is tűnik.
Újra a robogón vannak.
 - Nagyon jófej az apukád. Meglepően. Nem gondoltam, hogy tényleg elenged – kiabál a sofőr előröl.
 - Ő egyfajta hippie. Nincs szerencséje egy ilyen lánnyal, mint én – válaszol a lány hangosan.
 - Ó, ha ezen múlik fullos hippie-t csinálok én belőled. Az anyukán nagyon éli a dolgot a hatvanasévek óta. Mondjuk az én szüleim gazdálkodó emberek. A zenében lemaradtak a bluesnál pár évtizede – magyarázza, míg hamarosan meg is érkeznek a házukhoz. Ez sokkal szegényesebb. Nem igazán vannak növények körülötte. Egyedül egy virgonc kuvasz ugat hevesen a fémkerítés mögött. Futkározik össze-vissza, és hangosabban ugat, mint egy sziréna. – Ő itt Bob. Egy kicsit rosszcsont – rántja meg vállát Levon.
 - Szeretem a kutyákat – mosolyog a lány. – Nekünk csak azért nem lehet, mert apa allergiás a szőrükre. Régen egy hónapig volt is egy bobtailünk. Butterfly.
 - Hát, nekem Bobby a legjobb barátom, szóval remélem kedvelni fogjátok egymást.


 - Mi van az anyukáddal?
 - Megöltem, amikor megszülettem.
 - Akkor a legszebb gyilkosba szerettem bele.



{ 3 megjegyzés... tell me what you see Comment }

Copyright © S e x & S h o u t