Posted by : MoonlighTie 2017. május 7.

Cím:
Summer of Crazy-fornia at '88


Fejezetcím:
Akkor barátok vagyunk?
Sorszám:
3/5
Korhatár:
R
Műfaj:
Novel, AU
Hangulat:
Hurt/Comfort, Psycho
Fejezetek hosszúsága:
2500/3000 szó
Fandom:
Jakob Dylan
Szereplők:
Jakob Dylan, Jesse Dylan, Bob Dylan, OC
Slash/Nonslash/Multi
Fülszöveg:
Jakobnak nem annyira könnyű akárhonnan is nézzük. Az apja a világ egyik leghíresebb dalszerzője, és a barátai folyamatosan kihasználják, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Titokban ő maga is próbál dalokat írni, de azokat még csak meg sem meri mutatni senkinek. Elfuserált élete akkor ér mérföldkőhöz, mikor végre otthagyja Los Angelest, és New Yorkba költözik, hogy egy művészeti egyetemre járjon. Talál magának egy gyönyörű lányt, Ritat, aki szerencsére semmit sem tud a zenéről. Minden jól alakul, egészen 1988 végzetes nyaráig. Jake és Rita haza utaznak pár hétre, hogy közösen találkozzanak a Dylan-családdal. Beüt a krach. Sunny, egy ismeretlen, őrült lány, akit Jakob eddig soha sem látott, de egy nap alatt képes teljesen felforgatni mindent, amin olyan sokat dolgozott. Csakhogy el sem tudná képzelni milyen sok titkolnivalója van a kis majomlánynak.
NA:
Ez egy nagyon mi a franc van itt? rész.
Kellemes olvasást!



Nem a hideg, kevély világnak darabja a kisangyal, akit Summernek, vagyis Nyárnak neveztek el, mert egy júliusi napon jött a világra. Nem is a forró, perzselő világnak, ami a nevének hamisságától megfosztaná. Sunny csak egy lány. Egy gyerek, aki még nem tudja mi lesz vele. Nem tudja mi lesz vele, és arról sincs fogalma miért teszi azt, amit. Egy tudatlan, ostoba kislány, aki hagyja magát befolyásolni a sötét árnyékok által. Mit tehetne ellene? Egyedül van, és senki sem fog segíteni neki. Még.

A Greendream Records ajtaján ismét az a denimkék szemű fiatal fiú lép be, mint legutóbb. Most azonban kezében gördeszkát cipel, és céllal érkezett ide. Magabiztosan, elszántan sétál a pultig, ami mögé sebesen benéz.
 - Sunny! Itt vagy? – kajabál, mire hirtelen a termetes Mr. Hoster lép elő.
 - Mit akarsz? – kérdezi modortalanul, míg a nyalóka szárat rágcsálja, és végignéz vendégén.
 - Sunny-t keresem – dadogja Jakob rémülten. – Öhm az alacsony lányt, bozontos hajjal. Tudja, a kis törpe. Summer – magyarázza, és a férfi vakkant, majd a bolt kínálatára pillant.
 - Megmondom hol van, ha veszel egy albumot – feleli Chuck bácsi, és Jake már kezdi sejteni, hogy ezek ketten rokonok lehetnek. Hátra megy oda, ahonnan legutóbb Sunny kivette a Kinks lemezt, és gyorsan elvesz egy másikat. Egy színeset. Előre megy fizetni, és még azt is hajlandó kiállni, ahogy a férfi szándékosan, az időt húzva üti be a gépbe az árat, majd lomhán válaszol. – Nos, fent van a padláson. Itt a lépcső – mutat a háta mögé, és Jakob sebesen meg is indul felfelé, magán viselve Mr. Hoster gyanakvó tekintetét.
Felérve egy kis kuckóban találja magát. Nincsen ajtó, se korlát. A lépcsősor egyenesen egy hatalmas tetőszobába vezet, aminek közepén egy hatalmas kör alakú szőnyeg, amin pár díszpárna meg három babzsák, amiknek egyikén fekszik a kis Sunny, kulaccsal az oldalán. Az arcát süti az egyetlen is ablakból szivárgó napsugár, és mozdulatlanul hallgatjaa  jobb oldalán fekvő lemezjátszón tekergő lemezt. Simon and Garfunkel, El Condor Pasa. Egy mesebeli dallam járja be a környezetét, és ezzel még szebbé teszi Summer látványát. Jakob most nem egy majomkölyköt lát, és nem is egy tolvajt. Egy lány heverészik a szeme előtt, aki sokkal gyönyörűbb az összes embernél, akit csak ismer. Elmosolyodik, miközben megpillantja Sunny parányi, a bambuszzöld póló alól kivillanó melleit. Hogyan változhatott meg minden ilyen rövid idő alatt?
 - Hé, törpe – töri meg a csendet Jake, ahogy a dal véget ér. Sunny ijedten kapja fel fejét, majd arcára hatalmas vigyor ül, felismerve Jakobot.
 - Na mi van? Eddig bírtad nélkülem? – kacagja, míg felemeli a lemezjátszó megviselt tűjét.
 - Csak a Kinks miatt jöttem, te csak mellékes vagy – ül le lassan a kislány mellé az egyik babzsákra. – Miért nem ismertem én őket eddig? – nézi meg most jobban az újonnan szerzet lemezét.
 - Mert tudod, szeretem én a Who-t, de szeretném azt hinni, hogy a Kinks volt az első punk banda. Még ha kicsit furcsán is hangzik. Ez valami olyan kincs, amit csak néhányan ismerhetünk. A sznobok nem értik. Tudod, ami nincs az újság címlapján, az nem is létezik – egyenesedik ki a majomlány. Kinyújtózik.
 - Hihetetlen.
 - És mi van a barátnőddel. Megbocsátott? – ásít egyet Sunny, míg Jake arca hirtelen kacér vigyorral gazdagodik. – Megijesztesz – hátrál a lány.
 - Az az igazság, hogy ráment minden pénzem, és egy irtó király Neil Young-os pénztárcám, de szakítottam vele. Egy buta lotyó. Azt hiszem boldogabb leszek nélküle.
 - Oh, pedig úgy tűnt közel álltok egymáshoz. Mindig közel álltatok egymáshoz – kacag Sunny a saját, elcseszett viccén, de Jakob lesújtó pillantást vet rá. – Nem vártam volna tőled ilyesmit.
 - Főleg miattad volt – súgja Jakob a lemez mögül, míg a lány szemei kikerekednek. – Mármint a zene, amit ő sosem érthet meg, meg amúgy sem bocsátott volna meg könnyen. Egyszerűen már nem érdekel. Ami meg apámat illeti, majd eljössz te.
 - Mi? – tátja a száját a kis törpe.
 - Tudod elkell mennem apámhoz, látogatóba, és már ígértem neki egy barátnőt. Valakit vinnem kell. Te meg úgyis jössz nekem egyel – győzködi félvállról, de a lány meg sem bír moccanni.
 - Nincs az az ég – nyögi ki előre hajolva, hogy közelebb legyen Jakobhoz. – Nem. - Erre a fiú kacér vigyort villant, és követve Sunny példáját közelebb dönti arcát a lányéhoz. – Nem – ismétli a majomlány magabiztosan, mire Jake hirtelen előre billenti fejét olyannyira, hogy kettejük ajkai egészen összeérnek. A fiú már fordulna kissé oldalra, hogy jobban hozzáférjen a lány édes ajkaihoz, ő azonban egyszerre hátra húzódik. Ijedten remegnek ajkai, míg Jakob mosolyogva hátrál.
 - Nem vagyok a barátnőd, és nem is leszek, de ha ezt nem csinálod többet, eljátszhatom a szerepet, csakhogy kimentcselek a bajból – hadarja az idegesség apróbb jeleivel az arcán. – Semmi másért – áll fel egyenesen, kihúzott háttal. Jakob elismerően bólint, és most már biztos benne, szerzett egy barátot. Olyat, amilyenje eddig még sosem volt. Akibe egy kicsit beleszeretett, akit egy kicsit tisztel, akit cseppet sem ért néha. Az őrült nyár az.
 - Így jössz? – kérdezi mosolyogva a lányt, ami megilletődve pillant vissza rá.
 - Máris? – nyögi csalódottan, mire Jake bólint. – Jó vagyok így? – néz Sunny gyorsan végig magán. – Nem akarok udvariatlan lenni.
 - Emiatt igazán nem kell aggódnod. Az apám egy magányos vénember, mikor egyedül van otthon. Nem hiszem, hogy különösebben érdekelné kit mutatok éppen be neki – vonja a vállát Jakob, és látva az apró sortot, meg a bambuszzöld pólót, kicsit sem csalódik. – Gyönyörű vagy így – teszi hozzá, és a kislány arca bepirosodik.
 - Ne mondj ilyet, kérlek – puffog összekulcsolva apró kezeit. – Vagy betöröm a képed – nyögi, és Jake nevetni kezd.
 - Tényleg dilis vagy – mosolyog, majd felegyenesedik. – Jobb, ha megyünk.
 - Figyelj, én nekem még el kell intéznem valamit, addig meg tudnál várni kint? – csacsog a lány.
 - Persze. Odakint találkozunk – int Jakob Sunny felé, és megindul lefelé. Ahogy az ajtóig ér nem találkozik Chuck bácsival, vagy bárki mással. Jelenleg minden kihalt. Az utcán is csak a nap fénylik az égen. Senki sincs a közelben.
Jake elkezdi megvizsgálni a jó öreg gördeszkáját, aki régebben a legjobb barátjának tudhatta magát. Már nem emlékszik honnan vette, vagy mikor. Szinte együtt nőtt fel a négykerekűvel. Minél magasabb lett, anyja több gyertyát dugott a tortába, a deszkán annál több repedés, karcolás rajzolódott ki, egészen amíg el nem hagyta.
Mikor már kezd ráunni a várakozásba benéz a boltba, ahol Sunny éppen egy furcsa konzervet iszik, Mr. Hoster szeme előtt. A lány gyorsan, kínban lebegve nyeli le a furcsa folyadékot, mintha az méreg lenne. Jakob furcsállva a dolgot kicsit közelebb lép. A férfi mutogat, és magyaráz a lánykának, míg ő csak bólogat. Végül bekap valamiféle tablettát, ami fekete. Miután Chuck bácsi ridegen megpaskolja a vállát ő is elindul kifelé.
Jake gyorsan visszatér eredeti helyére, majd némán bólint Sunny biciklije felé, ahogy találkozik a tekintetük. A lány felülül a biciklire, míg Jakob rááll a gördeszkájára.
 - Merre megyünk? – kérdezi Sunny kimerülten.
 - Malibu felé. Nincs olyan vészesen messze – feleli Jake gyanakodva. Mindketten gurulnak már, mikor a majomlány megtöri a kerekek zörgésének némaságát.
 - Szóval apukád egyedül él?
 - Igen, de azt nem mondanám, hogy minden nap ebben a házban van. Ez inkább afféle nyaraló neki. A tengerparton – mondja két lökés között. – Úgy egy éve volt valaki, akiről mesélt, de a nő titokzatosan felszívódott – harsogja kissé lihegve, míg próbálja a lány féktelen tempóját tartani.
 - És akkor az exbarátnőd nevén fogsz hívni előtte?
 - Dehogy. Nem mondtam neki nevet, vagy bármi fontosat. Nem lesz baj – nyugtatja Jakob a lányt, aki láthatóan izgatott. Talán még remeg is.
A nyári nap egyre erősebben süt fentről, és az idő kezd pokolian forróvá válni. Az út hosszú, és hangos. Jake deszkájának téli álomból felriasztott kerekei visítanak minden fordulat után, mintha a halálba készülnének, míg a kezében lógó színes album csomagolása segítségért szól a szélben.
Mikor egy kihalt, magányos utcába érnek, ahol csak egyetlen hatalmas ház áll egyedül a tengerpart szélén, Jakob lelassít. Egy újabb emlékezetes hely. A lány szótlanul követi, míg rajta átfutnak a képek, ahogy éppen megtanul úszni az óceán vizében. Először indítja el az első lemezét, és az is, ahogy zsírkrétával rajzolja tele a falakat.
A biciklit, az albumot és a deszkát ledobják a veranda elé, majd az ajtó elé lépve Jakob hátul a rettegő Sunnyt pillantja meg.
 - Izgulok – súgja halkan, megrázva kezeit.
 - Ugyan már. Ő csak Bob Dylan – húzza össze denimkék szemét a fiú.
 - Honnan tudod, hogy…? – halkul el a lány.
 - Nem vagyok hülye. Aki olvasott életében újságot, tudja, hogy én vagyok a fia. Te még szereted is őt nyilván. Sokan kihasználtak már, hogy hozzá közelebb jussanak, de éppen ezért hoztalak ma el. Egész eddig nem kérdezted, és ugyan alig ismerlek, de valamiért megbízom benned – mondja Jake összeszorított öklei felől.
 - Pedig nincs okod rá. Átvertelek, és miattam szakítottál az igazi barátnőddel, akinek most itt kellene állnia helyettem. Bűnösnek érzem magam. Én csak a barátod akarok lenni, és tudom, hogy ennek nem lehet jó vége. Sokkal rosszabb vagyok, mint amit el tudnál képzelni – pirosodik el Sunny arca, és gyűlnek könnyek a szemében.
 - Nem foglak soha többé megcsókolni, jó? Nem fogok hozzád érni sem, ha nem akarod – sóhajt Jakob. – Ha te nem is, én szabályok szerint játszom. És egész eddigi életemben valaki olyannal akartam lenni, mint te. De én beérem a társaságoddal. Sosem volt igazbarátom – érzékenyül el a fiú, ami nem jellemző rá.
 - Nekem sem – rúg Sunny a porba. Szeméből a pólójába törli könnyeit, és Jake mellé lép. – Köszönöm! – mondja, majd gyorsan megöleli a fiút. Jakob lassan a lány köré fonja karját, és boldog. Nem mondhat semmit. Nem beszélhet arról, mennyire szereti a kis majomlányt, se a hevesen dobogó szívéről, mégis elönti egy meleg, vidám érzés.
 - Akkor, barátok vagyunk? – mosolyodik el Jake lenézve a mellkasáig érő lányra.
 - Barátok – vigyorodik el lelkesen, majd katonásan a fiú mellé lép. – De azért legyünk hitelesek – fogja meg lassan Jakob lomhán lógó kezét. Jake ekkor jön rá, hogy mostantól ez a ház az egyik kedvenc helye az egész világon. Megnyomja a csengőt, és Sunny-ra nézve mély levegőt vesz.
Az előttük álló ajtó kilincse lassan lekókad, és az elgördülő falap mögül egy idős, sármos férfi lép elő. A haja világosabb, de éppen olyan göndör, mint Jakobé. A szemeik, és a testalkatuk, még a magasságuk is azonos. Letagadhatatlan a hasonlóság mégsem lepi meg Sunny-t úgy, ahogy Rita-t tette volna. A lány csak lenéz a cipőorrára, és még csak mozdulni sem mer, Bob tekintete mégis rögtön rá tapad. Tág, indulattól telt szemekkel bámul előre, és kell is neki néhány pillanat, hogy összeszedve magát beljebb invitálja két vendégét.
 - Gyertek be – szól érces hangján, míg Jake és Sunny átsétál a küszöbön.
 - Apa, had mutassam be Sunny-t – löki a fiú a félénk, elnémult lányt előre, ahogy elhelyezkedtek az előszoba szerű szobában. Bob lassan, kissé ziláltan rázza meg a majomlány parányi kacsóját, majd nyög ki néhány szót.
 - Nagyon örülök. A fiam már sokat mesélt rólad, főleg azt, hogy szőke vagy – mondja Bob lezseren, álcázva pirosló szemét. Sunny hasonlóképpen válaszol.
 - Sajnos kikopott a festék – mormolja levegőért kapkodva, és az apa-fiú már álnevetésbe kezd.
 - Jake, megtennéd, hogy lehozol egy fürdőruhát a nővéred szobájából? Biztos lehűtenétek magatokat, ha egész eddig gurultatok – utasítja az apa fiát, aki szinte azonnal fel is fut a lépcsőn. A padló recseg, az ajtó csattan, és Bob, Bob egyszerre összerogy a földön. A lány könnyei a földre hullnak, míg a férfi homlokát szorongatva nézi a lányt. Arca bíbor színben ég, ahogy maga előtt látja azt, akit olyan rég, olyan könnyen elveszített.
 - Sa-sajnálom – nyögi Sunny az érzelmeiben fuldokolva. – Ne-ne-nem kérhetem, hogy, hogy megbocsáss, de…- kap hirtelen az arca elé, és lassan az ő lábai is elvesztik az erőt, ami eddig állva tartották a lányt.
A férfi szinte azonnal oda mászik mellé, és karjaiba szorítja, szorosan. Szó nélkül érzi teste melegét, míg annak könnyei az ingjét áztatják.
 - Miért nem szóltál? Miért nem mondtad el nekem? Éjjel-nappal ott voltam, de te nem – súgja Bob reszketve.
 - Féltem, Bobby – prüszköl a lány halkan. – Azt hittem, hogyha úgy teszek, mintha nem számítanál, elhiszed. Neked nem szabadna olyannal közösködni, mint én – rázza a fejét, de Bob gyengéden végig simítja a nyakát, és az arcát a sajátja felé fordítja.
 - Haragszom rád Summer, de sokkal jobban szeretlek annál, hogy ilyen könnyen eldobj magadtól. Annyira hiányoztál! – nyom egy apró, érzelemtől fűtött puszit a lány apró, mézédes ajkaira, és a homlokát az övéhez nyomja. – A világom pokol, ha te nem teszed mennyé – akadoznak szavai, miközben újra a szívéhez szorítja Sunny-t.
 - Szeretlek Bobby – leheli a lány szelíden, mikor az ajtó újra csattan. Bob sebesen felállítja Sunny-t, és a konyhához húzza.
Jakob egészen a lépcsősor tetejéig lépked, onnan kiabál le.
 - Apa! Anna hol tartja őket? Nem találom – harsogja fentről, míg az apa mosolyt erőltetve arcára felel.
 - Nézd csak meg a fehér szekrény alján!
 - Köszi – fut vissza, míg Bob megkönnyebbülve támaszkodik meg az egyik konyhabútoron.
 - Ezt már pár perc alatt megtalálja – motyogja a fiókba nyúlva, és egy zsebkendőt tesz a lány kis kezébe. – Nem számítottam rá, hogy Jake veled állít be ide – sóhajtja, míg Sunny letörli arcáról megbánását. – Bement a Greendream-be ugye? – fordul a lányka felé, aki bólogat. – Pedig úgy tudtam zenegyűlölő barátnőt szerzett magának. De ahogy ismerlek, rád nézett, és már dobta is ki. Őt helyettesíted. Eltaláltam? – mosolyodik el kínjában.
 - Azt hittem örökölte a Kinks utálatodat, de tévedtem – dadogja Summer a zsebkendőt szorongatva.
 - Melyiket?
 - A Lola-t – dönti oldalra arcát a lány, a fogát csikorgatva, és Bob elvigyorodik.
 - Nem kegyelmeztél – súgja Bob, és legszívesebben megcsókolná a vigyorgó lányt, ahogy régen. Megölelné, és el sem engedné többé, de nem teheti. Most nem. – Nem vártam mást tőled kisasszony – mosolyodik el Bob kacéran, mire Sunny gyorsan a hüvelykujjába harap. – Ó ne! – mutat gyorsan rá. – Bármit csinálhatsz estig, csak ezt ne! – lép közelebb, de Sunny nem húzza el kezét a szája elől. Bob bűntetésre kész tekintettel néz rá, mikor a padló ismét recsegni kezd. – Fejezd be! – tátogja, és a lány lassan elemeli ujjait.
Jakob lihegve ugrál le a lépcsőn, kezében egy vékony kis sárga bikinivel, elszántan, hogy lássa benne Sunny-t. Belép a konyhába, ahol az idegeneket játszó apa, és lány távolságtartóan álldogál. Jake sejteni se sejti.
 - Csak ezt találtam – lebegteti meg a levegőben, és az apja megbiccenti fejét. – Sunny? – pillant a fiú felé.
 - Add csak ide – lép mellé, és kikapja a kezéből. – A fürdő? – kérdi, és Bob Jakobbal együtt balra mutat. A lányka elmosolyodik, és belép a jólismert szobába. A csempe még mindig törött ott, ahol a repedést hagyta, és a tükör is telt karcolásokkal. Egyedül az ablak nem a régi. Érthető, ki akarna törött üveget ablaknak hívni?
Summer gyorsan magára húzza a citromsárga bikinit, majd karon öltve ruháit ki is megy onnan. Kilép, és a kettő már a teraszon napozik. Mintha ikrek lennének. Hátulról alig lehet megkülönböztetni őket. Ahogy kilép, szinkronban állnak fel, és néznek végig vékony, nádszálnyi testén.
 - Remélem nem egyedül kell pancsolnom – mondja a tenyerét napellenzőként használva.
 - Sietek – vágja rá Jakob, és már be is fut átöltözni.
Sunny közelebb lép Bobhoz, aki nehezen tudja elfojtani felszínre törő érzelmeit. Olyan sok imát mondott ezért a pillanatért, hogy viszontláthassa Sunny-t. Olyan nehéz súly nyomta a vállát. A tudatlanság súlya. De most mindennek vége. Újra itt van Summer. Újra itt a nyár.
 - Én is szeretlek tücsök – suttogja halkan, és a lány elmosolyodik. – Végre visszakaptam saját magamat, tőled.


Köszönöm, hogy elolvastad!

{ 14 megjegyzés... tell me what you see Comment }

  1. AAAAAAAARZRGRHHDJFNFMMSKMD
    MI
    MIMIMIMIMI
    NEMBÍROM
    EZKURVAJÓ

    most mehetek visszaolvasni, mert mielőtt Bobby megjelent, még akartam mondani dolgokat, de Bobby miatt alapból franc se tud figyelni

    Szóóvvval

    Face to Face vagy Arthur? Vagy egyik sem? Ezek elég színesek

    Jakob, szegény. Nem tudom, ilyen friendzone-ba került-e már valaki, de... De jaj.

    Mr. Hoster mit is csinàl? Az.. az úgy mi volt ott? És ezt össze lehet kötni valamivel?

    Oké, akkor megérkeztek Bobbyhoz, elment Zsák, és jött a mégismitörténikitt

    De tényleg

    Jakobot elküldte, mert a háromszor annyi idős apjával van?
    Érthető, mindenkinek kell egy múzsa.

    És mi volt az az ujjakkal?

    Újra itt a Nyár, fent a napsugár...

    Na, akkor most mehetek megfulladni.

    Olyan ez amúgy, mint a Biblia, ezer kérdés, nulla válasz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (Én is a Face to Facere tippelek.)

      Törlés
    2. Uh :D Igen, a Face to Face az. Kifogytam a szavakból.

      Törlés
  2. Én próbálok nem kiakadni, nagyon erősen próbálkozom, de szinte lehetetlen. Te valami fantasztikus vagy. Soha, egy pillanatig sem sejtettem, hogy Sunnynak bármi köze lehet Bobhoz. Mármint ez most itt mi. Hogyan. Mikor. Miért. Fogalmam sincs, hogy mit tervezel, vagy mi a franc fog még itt történni, de én nem bírok várni. Ez annyira, hihetetlenül jó, hogy az kínzóóóó. Tudni akarom, hogy mi lesz a vége, hogyan ismerkedtek meg, és mégis mi a franc van ezze a csajjal amúgy. Mármint ez a konzerv dolog, meg az olaj...? Mi a fene? Valaki pls válaszoljon! Lécci. Ez kibírhatatlan. És Bob olyan cukiiiii. A legjobb szerető ever. Hogy lehtne nem belé esni?

    De Jakob.

    Én olyan hihetetlenül sajnálom szegényt. Beleszeret egy lányba, aki igazából kavar az APJÁVAL. Ez valami rockszappanopera vagy mi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz itt, de tényleg. Most Sunny tényleg Bobot szereti, vagy Jakenek sikerül elcsábítania? Vagy ez egy viszonzatlan szerelem lesz? Egyáltalán Mr. Hoster ki a franc? Nyilván nem Sun apja, de akkor ki a fene? AAAAAAAA..... És mi a fenéért tud amúgy Jakobon kívül mindenki mindent csak fucking mi nem? Információ! Ez kell, infóóóóóó! A nép nem bírja, Vera szedd össze magad. Hívom a vasvillásokat, meg a fáklyásokat, ha nem derül ki minden!

    Egyébként, hogy visszafogjam magam, és kritikus legyek, nagyon élveztem a megfogalmazást. A stílusod továbbra is elragadó, a szókincsed bámulatos, és az a néhány metafora amit belecsempésztél egyszerűen gyönyörű. Az érzelmet teljes mértékben átjöttek, még ha nem is értettem őket. Fantasztikus író vagy, és ez a regény felülmúlja a legtöbbet. Nagyon örülnék, ha a könyvesboltok polcain is ilyen remekművek lennének, nem elcsépelt, unalmas nyavalygások. Köszönöm szépen, hogy olvashattam ezt a fejezetet, és


    INFÓKAT AKAROK!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez szép volt, megkönnyeztem :D

      Törlés
    2. Belőlem is ki jön a hiszti, amiért nem tudom, hogy mi a franc folyik itt ;(

      Törlés
    3. Köszönöm szépen! Tényleg. Meg sem tudok szólalni.

      Törlés
  3. Szia! Nagyon tetszett ez a fejezet, és az egész történet. Nem is bírtam abbahagyni. Sajnos nem ismerem túl jól Bob Dylant vagy Jakob Dylant, de most nagyon felkeltetted az érdeklődésemet irántuk. Izgatottan várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Remélem kicsit beleásod magad a dolgokba, bár igazából nem sok olyan dolog van ebben a kisregényben, amit csak a dylanisták értenek. Minden esetre remélem megkedveled őket, és a következő rész is tetszeni fog! :)

      Törlés
  4. Most azzal vigasztalom magam, hogy bár most elment a szavad, csak kiderül valami a következő részben

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem lehet, hogy csak még nagyobb kérdőjeleket rakosgatok bele, csak mert I LUV MY READERS ♥

      Uh, mi lesz még itt.... Nem tudom készen álltok-e.

      Törlés

Copyright © S e x & S h o u t