Posted by : MoonlighTie 2017. június 29.

Cím:
tear rope (könnykoszorú)


Fejezetcím:
-
Sorszám:
2/3
Korhatár:
R
Műfaj:
Novel 
Hangulat:
Angst, UST
Fejezetek hosszúsága:
1800 szó
Fandom:
Jakob Dylan
Szereplők:
Jakob Dylan, OC
Slash/Nonslash/Multi
Fülszöveg:
,,Örzöd még azokat a meleg, édes emlékeket, amiknek kártyalapjait együtt építettük hatalmas toronnyá? Vagy a könnyemmel festett joker hiánya összedöntötte az egészet? Az én kártyaváramból egy árva lap sem hiányzik, mert sosem veszítettelek el magamból. Csak megtanultam a sötét arcodat is szeretni. " Jake híres rocksztár. Roxy kisvárosi ápolónő. Pedig ugyanazon a képzőművészeti egyetemen tanultak, és tervezték álmaik birodalmát, miközben legjobb barátokká váltak, akik levegőt sem bírtak egymás nélkül venni. De azóta nem beszéltek.
NA:
Megtört az egész, és kis részekből áll, de azért három részre bontottam, mert egész hosszú.
Kellemes olvasást!


14


Rettegve sétáltam vissza a szobába, amit régen a sajátunknak hittünk. Ahogy átléptem a küszöböt, világossá vált, te már nem vagy ott. Nem is leszel soha többé. Üres falak, kipakolt szekrények, csupasz matrac, és egy szomorú báty.
Sam éppen az összepakolt dobozok felett lógatta a lábát, miközben a közös képünket nézegette. Már akkor szakállas volt, és kövér. Folyton csak zabált, és csodáltam is, hogy nem csámcsogott a keretet szorongatva.
Sokszor találkoztunk már azelőtt, hiszen ő volt az egyetlen testvéred, aki itt, New Yorkban élt, és apád megparancsolta neki, hogy figyeljen rád. Nem végzett túl jó munkát, de azért kedveltem. Beszédes volt, és csupaszív. Ugyan Jesse sokkal hangosabb tudott lenni, nekem mégis Sam lett a kedvencem.
Nem mertem megszólalni, csak beljebb osontam, és a szemben lévő ágyra ültem. Sam szeme hamar megtalált, ahogy én benne téged.
 - Roxy! Észre sem vettem, hogy itt vagy – tette maga mellé a csomagot, és mellém húzódott. Először csak odasimult, aztán lassan, hátulról átkarolt, majd átölelt, mikor elkezdtem sírni. Mintha előre látta volna, hogy ez lesz. – Nem pityeregj kicsi lány!
 - Miért ne? Mindent elrontottam? – nyöszörögtem a mackós testébe kapaszkodva. – És most megkapom az, amit megérdemlek. Én vagyon a legszörnyűbb ember a világon? – szaladtak ki a szavak belőlem. Nem tudtam uralkodni magamon, az érzelmeimen, és a mondataimon sem.
 - Ne mondj ilyet, a hülye öcsém egy idióta, amiért így bánt veled. Biztos vagyok benne, hogy oka van annak, amit tettél, és én nem kételkedek benne, ha azt mondod ártatlan vagy. Az a Dan egy fasz. De azt is elhiszem, ha bűnösnek érzed magad. Az egész egy hatalmas félreértés, semmi más – vígasztalt, és tényleg jobban kezdtem érezni magam. – Sajnálom, hogy egyedül maradsz itt.
 - Én is elmegyek – suttogtam. – Elegem van ebből a helyből. Bárhol szívesebben lennék. – Sam mélyen, és hangosan sóhajtott, majd a fejemet a vállára hajtotta. Olyan volt, mint egy testvér, akire mindennél jobban vágytam. Mintha szavak nélkül is megértettük volna egymást. Nem kérdezett, nem atyáskodott, nem ítélkezett. Hitelt adott az én rejtegetett igazságomnak is, anélkül, hogy valaha hallotta volna. Bárcsak beletudtam volna szeretni úgy, ahogy beléd.


20


 Sosem tartottam magam különleges embernek, vagy ha mégis, nem akartam kimondani mások előtt. Az önbecsülésem tulajdonképpen megszűnt létezni, miután elváltunk egymástól. De nem tudom eldönteni, hogy az egómat, vagy téged hiányollak jobban.
A legjobb barátom voltál. A szerelmem. A múzsám. Mindenem. Azt akartam hinni, hogy örökké együtt leszünk, és sosem engedjük el egymás kezét. Nem köt minket össze se lánc, se kötél, csak egyszerűen így akarjuk.
Nem akarom elképzelni, hogy most mit gondolsz rólam. Gyűlölsz? Vagy maradt még némi napos sarok a szívedben, ahová a virágok közé temettél? Örzöd még azokat a meleg, édes emlékeket, amiknek kártyalapjait együtt építettük hatalmas toronnyá? Vagy a könnyemmel festett joker hiánya összedöntötte az egészet? Az én kártyaváramból egy árva lap sem hiányzik, mert sosem veszítettelek el magamból. Csak megtanultam a sötét arcodat is szeretni.
Nem akarom, hogy újra az életem része legyél. Nem akarom tudni, hogy érzed magad, mit csinálsz, vagy boldog vagy-e. Nem akarok semmit, csak elengedni azt az embert, aki akkor voltam, amikor ismertelek.


4


Éppen a Sailor Moon korszakomat éltem, és az egyik legviccesebb dolog volt a világon látni az arcod, ahogy felveszem a legújabb kosztümöm, ami rózsaszín, pink, babakék, és bordó színekben pompázott. Tökéletes párost alkottunk mi ketten. Te feketén kívül fel sem vettél volna semmit. A legvilágosabb darabja a ruhatáradnak egy szakadt farmer volt. Sötétkék.
 - Néha mesélhetnél ezekről a csodákról – nyögted ki az egyik könyved mögül, amiben valószínűleg rocksztárok élettörténetével művelted magad. – Olyan vagy, akár egy életre kelt cukrosfánk.
 - Csak édesebb – fűztem hozzá, éppen a másik szobába készülődve. – Biztosan nem jössz? – néztem feléd, de ki sem bújtál a könyv mögül.
 - Nem köszi. Ma nincs türelmem még egy Hilary-hoz – felelted lomhán, és én persze nem mondtam el, hogy én sem jó kedvemből megyek oda. – A vicc az, hogy titkon, de rettenetesen kedvelted őt. – Ahogy kiléptem az ajtón, már meg is bántam, hogy nem mondtam el neked mindent. Minden titkot, pletykát. Maggie May-en szakadtál volna. Ehelyett kisétáltam, és megástam a saját síromat.


21


Már az első pillanatban, amikor a szemem elé kerültél tudtam, hogy te vagy a legfurcsább dolog, ami valaha a közelembe vergődött. Nem kellett egy perc se, hogy megmutasd, te egy vagy a milliók közül. Most mégis félek szerepet cserélni. Félek én eléd állni.
Kinézek az ablakon, és látom, hogy már rég besötétedett. Elkezdek remegni, és mintha negyvenfokos kemence falai vennének körül. Úgy érzem újra tinédzser vagyok. Egy ostoba kislány, aki a titkos szerelmével találkozik, pedig mind tudjuk, hogy nem így van. Már elvesztettem mindent, ami olyan ártatlanná tehetett.
Felveszem a fehér magassarkú Steve Madden szandálomat, amiért két hónapnyi fizetésemet dobtam ki az ablakon. Azt akarom, hogy ne lásd rajtam, hogy hová kerültem. Ne tudd, hogy mekkora köztünk a különbség. Hogy te a fellegekben kelsz szárnyra, míg én a pokol padlóját mosom csak fel.
Bezárom az ajtót, és összehúzva magamon a pirosan csillogó kabátom az autómig sétálok. Öreg, használt, és rozoga, de az enyém. Égkék Volkswagen. Ő még sosem hagyott cserben.
A Royal először mozdul ki a házból, de egy hangot sem ad ki. Talán máskorra tartogatja a balladáit, amik a magányról szólnak majd, egy egész életen át, ahogy újra a te kezedbe kerül.
Nem kell messze hajtanom, és a benzin miatt sem kell szerencsére aggódnom. A Scotchikin’ volt a törzshelyünk. A kollégium mellett találtunk rá, és nagyon akartuk azt a csirkét. De rá kellett jönnünk, hogy a Scotchikin’ egy soma kocsma.
Ahogy befordulok az utcába, hirtelen hatalmas tömeget pillantok meg a rusztikus hely körül. A sok BMW között apró hangyának látszik az én kisautóm, ahogy én magam is csak egy homokszemnek a gyönyörű lányok sivatagában. Csak kipislantok az ablakon, de a tekintetem máris Chanel-el találkozik, Armani, Versace, Prada, Fendi, és Lacoste társaságában.
Tényleg ilyen emberekkel vetted körül magad? Tényleg ez számít neked? Hogyan változhattál ennyit, ilyen rövid idő alatt?


5


Hilary már a kávézóban várt rám, és én félénken sétáltam oda hozzá, tudva mit is fogok mondani. A szemei karikásak, és az ábrázata is megviseltnek látszott. Nem kellett sokáig agyalnom rajta, hogy rájöjjek, az én drága barátnőm megint bulizott az éjjel. Kicsit tovább is, mint kellett volna.
Az asztalon feküdve kortyolta a reggeli tejeskávéját. Sokáig észre sem vette, hogy leültem mellé.
 - Szia Hilary – integettem neki, öt centiméter távolságból, mire felfogta ki vagyok.
 - Ó, csá Rox. Mi a helyzet – nyögte az arcát masszírozva, hátha tud belé némi életet erőltetni.
 - Beszélnünk kell – hajtottam le fejem, mire az övében egyből felpezsdült a vér.
 - Csak nem? – csillant fel szeme, és én megilletődve dőltem hátra. – Ugye te és Jake végre – mosolyodott el kacéran, és én már a gondolatba is belepirultam. – Ó, te szuka. Hát végre! – fogta meg a kezem kuncogva.
 - Nem. Dehogyis, ne hülyéskedj már! – morcogtam, és ő rögtön elszomorodott.
 - Ahj, Roxy. Ne kelts bennem hamis reményeket. Már évek óta csak erre várok – motyogta a kávéba kortyolva. – Már kezdek aggódni miattad.
 - Ja, ezért terjeszted rólam, hogy meleg vagyok? – súgtam, de ezt bezzeg rögtön meghallotta.
 - Ne hülyéskedj már. Ismersz. Sosem tennék ilyet – vágott komoly arcot, és én persze rögtön elhittem neki. – De tudod az ilyen pletykáknak mindig van valami alapja. Az estedben, hogy még nem voltál senkivel, pedig már rég eljött az ideje. Teljesen hülye vagy, hogy Jakobra vársz. Ő meg rád. Részegedjetek le, legyetek túl rajta, és már nem fog senki ilyesmivel szekálni se téged, se őt. Ez ilyen egyszerű – hadarta.
 - Persze, csak álljak elé, és mondjam meg, hogy - változtattam meg a hangom a vállamat rángatva – Hé haver, vágjá’ má’ gerincre!
 - Miért kell mindenből viccet csinálni? Ez nem olyan nagy dolog, mint aminek beállítod. Csak csókold meg, és abból már tudni fogja mi az ábra. Most hétvégén lesz Josh bátyjának a bulija. Bementek Josh szobájába, és kész. Már ezer éve szerelmesek vagytok egymásba, csak egyikőtök se az a kezdeményező típus. Nincs ebben semmi baj, de nem húzhatjátok örökké. A végén ott fogtok kikötni, hogy diplomáztatok, és hirtelen elváltok. Szó nélkül. Ezt nem akarom végig nézni. De főleg azt nem akarom, hogy a legjobb barátnőm lelki roncs legyen, amiért ennyi időt fecsérelt egy ilyen tohonya srácra.
 - De én szeretem Jakobot. Ő a legjobb barátom – feleltem őszintén. Még ha ekkor mondtam ki először is.
 - Szerelmes vagy belé? – kérdezett Hilary vissza magabiztosan, és én elbizonytalanodtam.
 - Senki más iránt nem érzek ilyesmit – böktem ki, de ez nem volt elég.
 - Ez nem jelenti azt, hogy szerelmes vagy belé. A szeretet és a szerelem nem ugyanaz. Én is szeretlek téged, mindennél jobban. Meghalnék érted Roxy – fogta meg ismét a kezem, de most az érintése meleg volt, puha, és bizalomtól fűtött. – Meghalnék érted, és azt akarom, hogy boldog legyél. Mindent megtennék azért a vidám mosolyért, amit az arcodon láthatok. De Dan iránt egészen mást érzek. Őt a közelemben akarom tudni, és minden porcikáját egyszerre átölelni, hogy eggyé váljunk. Te is ezt tennéd Jakobbal? – folytatta, és én alig bírtam megszólalni.
 - Én azt akarom, hogy Jake boldog legyen. Persze jó lenne, ha én tenném azzá, de annak is örülnék, ha más. Ez nem szerelem?
 - Csak te tudhatod, hogy az-e. De az nem jó jel, hogy meg kell kérdeznek akárkitől is – válaszolt kissé lehangoltan. Én csak nyeltem egyet, és magamba fordulva váltam szoborrá. – Nem is tudom, hogy mit kellene mondanom. Ne csüggedj ezen, nem ér annyit. Talán az idő megmondja, hogy valóban mi van köztetek. Dan szerint Jakob is ugyanígy van, mint te. De ő sokkal határozatlanabb, mint te. Az a baj, hogy mindenről tudtok beszélni, csak az érzelmeitekről nem. Talán a bulin megpróbálhatnátok. Nem?
 - De.


16


A szívem ezer darabra tört, és soha többé nem éreztem magam embernek, csak egy fabábúnak, amit néhány megviselt madzag irányít a magasból. Hogy történhetett ez?


15


 - Tudod – mondta Sam halkan, míg Royalt a kezébe vette, a rajta lévő karcokat nézegetve. – Ez az első alkalom, hogy rám bízza ezt a gitárt. Eddig senki sem érhetett hozzá, még apa sem. Olyan volt, mint egy kincs. Most inkább egy napló, ezzel a sok izével rajta – pengette meg finoman, és le sem tagadhatta volna a zeneiérzékét.
 - Ezek már csak olyan emlékek, amiket legszívesebben elfelejtene – nyögtem a takaróm mögül.
 - Akármit is mond most, ezt a gitárt te tetted azzá, ami. Mielőtt ide jött csak féltette, de most talán az életét is odaadná érte – súgta Sam nyugodtan, majd hirtelen felém fordította a fejét. – Ezt itt hagyom, jó?
 - Miről beszélsz? – szólok közbe csodálkozva. – Most mondtad, hogy fontos neki – hadartam, és ő vidáman elmosolyodott.
 - Na, ezért szeret téged az öcsém. Ő nyilvánosan máglyán éget téged, de te még így sem vagy képes elvenni bármit is, ami fontos neki – bólogat örömtelien, mégis csalódottan. – Miért nem lettetek egyszerűen szerelmesek, és jöttetek össze, mint mindenki más? Bárcsak nem így alakult volna. Bárcsak megtudnátok bocsátani magatoknak azokért a dolgokért, amiket nem tettetek meg. Nem tudom, hogy ki tartozik bocsánatkéréssel kinek, vagy mit kellene egymásnak mondanotok, de az biztos, hogy ez a gitár a kulcs hozzá – nézett újra a Pasadena-ra. – Tudom, hogy a bolond öcsém úgysem lépne soha, szóval a döntést rád bízom. Ha akarod törd össze, ha akarod őrizd meg, de vissza is adhatod neki, és ha így teszel, akkor a szívetek talán újra össze tud érni.


11


Nem láttalak többé. Ez volt az utolsó pillantás, amit rám vetettél. Ez, amiben oly sok harag, megvetés és szánalom járt körtáncot a csalódás himnuszára.



Köszönöm, hogy elolvastad!

Ask me why

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

Copyright © S e x & S h o u t