Posted by : MoonlighTie 2017. július 1.

Cím:
tear rope (könnykoszorú)

Fejezetcím:
-
Sorszám:
3/3
Korhatár:
R
Műfaj:
Novel 
Hangulat:
Angst, UST
Fejezetek hosszúsága:
1800 szó
Fandom:
Jakob Dylan
Szereplők:
Jakob Dylan, OC
Slash/Nonslash/Multi
Fülszöveg:
,,Örzöd még azokat a meleg, édes emlékeket, amiknek kártyalapjait együtt építettük hatalmas toronnyá? Vagy a könnyemmel festett joker hiánya összedöntötte az egészet? Az én kártyaváramból egy árva lap sem hiányzik, mert sosem veszítettelek el magamból. Csak megtanultam a sötét arcodat is szeretni. " Jake híres rocksztár. Roxy kisvárosi ápolónő. Pedig ugyanazon a képzőművészeti egyetemen tanultak, és tervezték álmaik birodalmát, miközben legjobb barátokká váltak, akik levegőt sem bírtak egymás nélkül venni. De azóta nem beszéltek.
NA:
Megtört az egész, és kis részekből áll, de azért három részre bontottam, mert egész hosszú.
Kellemes olvasást!



22


Belépek a Scotchikin’ ajtaján, és látom, a hely semmit sem változott. Ez valamiért megnyugtat annak ellenére, hogy tudom, valahol a tömeg középpontjában te is ott vagy, ha még nem is látlak. Az emberek mind miattad jöttek ma ide. Ez lenne a nagy terved? Elijeszteni engem? Vagy csak még kínosabbá akarod tenni ezt? Igen, én vagyok a hunyó. A bűnös. A tettes, tolvaj, bandita, szívtipró. Megérdemlem, hogy elmond mennyire gyűlölsz, de ezt nem.
A Pasadena gitár ott lóg a kezemben éppen úgy, ahogy egykor. Most nem, nem sietek sehová.
 - Hova, hova kislány? – ütközöm hirtelen egy magas, izmos férfi vállába, aki a kezét elém tartva állít meg. – Az autogramosztásnak már vége. Elkésett az a szép kis gitárod – mondja mély, elrettentő hangján, de én próbálok meg sem szeppenni.
 - Nem, én nem rajongó vagyok – hadarom a kislányos hangomon, amivel csak magamat tagadom. Akár Wallflowers pólóban is jöhettem volna. – Jake miattam van itt. Csak odaadok neki valamit, és már itt sem vagyok. Sőt, felőlem maga is odaadhatja – emelem fel Royalt, de a férfi nem tágít.
 - Teletömted levelekkel meg meztelen fotókkal, mi? – vág kéjes vigyort, mire a nyakamba akasztom a The Simpsons-os hevedert, és lassan végig húzom az ujjaimat a fémhúrokon, amiknek hangja átjárja a falakat, majd kiszállva az egyik kis ablakon eltűnnek az éjszakában. A bőrömön átsuhan az az érzés, amivel már régóta nem találkoztam. A zene olyan régen simult így hozzám. Úgy hiányzott, mintha a koporsóból néztem volna ki ezzel az egyetlen pengetéssel. Hát nem hallod te is?
 - Nem! – hallom meg a hangodat. – Ne-nem nem nem. – köhögöd, és számomra máris világos, részegebb nem is lehetnél. – Engedjetek ki, ez az első szerelmem hangja – mászol át a barátaidon, míg én kibújok a heveder öleléséből, és kihajolva a testőr takarásából találkozok a tipikus ittas ábrázatoddal. Lógó ing, foltos farmer, ferde napszemüveg. Te vagy az.

8


Te és Dan közel álltatok egymáshoz, de mégsem voltatok igazbarátok. Talán azért, mert annyira különböztetek. Ő önző volt, te meg nem. Ez volt az egyetlen különbség köztetek. Ő megszerezte magának azt, amire éppen szüksége volt, te pedig hozzám hasonlóan beérted annyival, hogy boldognak látod.


6


Nem tudom, hogy végül hogyan kötöttem ki Josh bátyjának házában. Talán maga Hilary rángatott oda, vagy éppen Josh, de a ház csodálatos látványát sosem tudnám elfelejteni. Az egyik leggyönyörűbb hely, ahol valaha jártam. Az épületet ellepték a részeg egyetemisták és az olcsó techno zene. Már alig vártam a pillanatot, hogy a szemedbe nézve szidjam azt a retket, de te még nem érkeztél meg.
 - Ó, ott van Dan. Gyere, menjünk! -ragadta meg a karom Hilary, és egészen a bárpultig vonszolt, ahol egy apró puszit nyomva a szerelme orcájára megtorpant. – Szia!
 - Helló csajok, mi a helyzet? – vigyorgott Dan, akinek az arca már piroslott az alkohol hatására.
 - Körül nézek, jó? – hadarta Hilary, a tömegbe bambulva.
 - Menj csak, én és Cukino jól megleszünk – intett a barátnője felé, és én ferde szemekkel néztem rá, meg a hatalmas termetére. – Mi az? – nevetett felém. – Talán egy srác nem nézhet animéket?
 - Nem tudtam, hogy szereted őket – szemeztem vele kételkedve, de ettől csak még jobban nevetett.
 - Hilary egyszer bekapcsolta, tudod, hogy jobban megértsünk téged, de végül elaludt rajta, nekem meg megtetszett. Mondjuk kinek ne jönnének be azok a giga hosszú lábak – kortyolt az italába, és én elmosolyodtam. Kezdtem megérteni, hogy Hilary mit eszik rajta. – Ne de mit iszol, kislány?
 - Ó, semmi durvát.  Nem bírom jól az alkoholt.
 - Tényleg?


7


Lehetett volna több eszem, mint hagyni magam leitatni.


23


 - Elmehetsz, TOM – kiáltod hangosan, és a férfi távozik. – Nincs itt több dolgod. Csak nekem van itt most nekem dolgom – hablatyolsz, majd mélyen a szemembe nézel. – Roxanne.
 - Igen, így hívnak Jakob, te is tudod – felelek őrizve a hidegvérem.
 - Te voltál az a kis szuka, aki tönkretette az egyetemi tanulmányaimat, igaz? – dünnyögöd, és én érem rajtad az összes feles illatát, amit ma este lehajtottál. – Te miattad voltam szűz New Yorkban. Mekkora vicc, nem? Ebben a rohadt városban minden utcasarkon kufircolnak – nevetsz a saját hülyeségeden, és én gyorsan a kezedbe nyomom a gitárt. Már indulnék is kifelé, mikor végre felfogod mi az a kezedben. – Ó, nem! Nem úszod meg ennyivel te kis csafka! – kiáltod ledobva Royalt, utánam indulva.
 - Te most komolyan leejtetted? – nézek rád komolyan, miközben a kocsma felé fordulok. Szerencsére Tom, a testéred felvette, de akár össze is törhetett volna. Olyan hihetetlenül felelőtlen vagy. És visszataszító, hogy a szemedbe sem tudok nézni. Nem vagy önmagad.
 - Te nem mondhatsz nekem semmi, jó? Ribanc – folytatod a káromkodást dülöngélve, de én már képtelen vagyok visszatartani a dühömet. Odalépek hozzád, és egy hatalmas pofont adok arra a gyönyörű arcodra.
 - Ezzel már régóta tartoztam!


12


Egész reggel csak utánad futottam. A könyvtár, az ebédlő, a szobánk, és az egész egyetem üres volt nélküled. Jobban féltem, mint valaha. Mit fogsz mondani? Hogyan fogom megmagyarázni? Egyáltalán hinni fogsz nekem?
A csillagvizsgáló egy hatalmas dombon helyezkedett el, és ugyan nem a mi egyetemünkhöz tartozott, csak mi ketten jártunk oda nappal. Csodálatos volt belőle a kilátás. Tudtam, hogy itt biztosan rád találok. Még abban is reménykedtem, hogy azért jöttél ide, hogy ketten beszélhessünk. Hogy elmondjuk egymásnak mit érzünk.
Felfutottam a füves dombon, és olyannyira kifáradtam, hogy levegőhöz is alig jutottam. Talán a másnaposság tehetett róla, de képtelen voltam megállni a lábamon. Mire magamhoz tértem, egyszerűen lassítanom kellett. Beléptem az épületbe, és találkoztam a lépcsősorral, ami a tetőre vezetett. Lassan kezdtem felmenni, mert futva biztosan elájultam volna. Öt emelet sok időt vett igénybe. A második végén viszont hallani kezdtem valamit. Szipogást.
 - Hogyan tehették ezt velem Jakob? – jutott el a fülemig Hilary sikamlós hangja. Fel akartam sietni, de azonnal beleszédültem. – Dant még megértem, ő egy paraszt, aki csak a szexre tud gondolni, de Roxy? – motyogta elgyengülten és én legszívesebben ordítottam volna. Sajnálom. Sajnálom Hilary! – Tudom, hogy neked is nagyon fáj. Nekem szintén. De én már rájuk sem tudok nézni. Egyikőjükre sem. Ahj, Jake mondj már valamit, ne csak én beszéljek!
 - Azt hittem, hogy Rox más. Különleges. De nem. Ő is csak egy ugyanolyan ribanc, mint a többi.


24


Lehajtod a fejed, és elmosolyodsz. Öntelten.
 - Ezzel most jobban érzed magad? Még egy csapás. Még több fájdalmat okoztál nekem. Eddig nem volt elég? – kiáltod széttárt karokkal. – Nem értem mi a bajod ezzel a szóval. Egy Ribanc vagy, és kész. Volt jó pár éved beletörődni. Miért nem sikerült?
 - Képzeld el, hogy igenis megbékéltem magammal, és a dolgokkal, amiket tettem, de úgy néz ki te nem. Biztosan azért ittad le magad ennyire, mert igazságosnak érzed azt, amit velem tettél, igaz? – felelek hangosan.
 - Csak jól érzem magam, de ez rólad nem mondható el. Drága kicsi Roxy. Még mindig a babáiddal tudsz csak elaludni esténként?
 - Te meg még mindig nem mersz azokhoz a nőkhöz érni, akik tetszenek? – vágok vissza, de már-már meg is bánom. Olyannyira, hogy inkább az autóm felé sétálok. Nem akarom látni az arcodat. Odalépkedek a Volkswagenemhez, mire hirtelen a tenyered erős szorítását érzem a karomon. Még megszólalni sem tudok, te olyan erősen nyomsz az autó oldalához, hogy szinte levegőt sem kapok. Ekkor látom meg a gyűrűt az ujjadon, és így minden érintésed még jobban fáj.
 - Szóval ezt kellett volna tennem? – súgod a fülembe halkan, de én csak ellenkezni próbálok.
 - Ha-hagyd abba Jake! – nyöszörgök, de meg sem hallod. A csípődet a fenekemhez nyomod, és én képtelen vagyok kiszabadulni a szorításodból. A karom lassan lilulni kezd, olyannyira fogod. – Engedj el!
 - Nagyon sokat vártam ám rá, hogy te és én ilyen közel legyünk egymáshoz. Nem lep meg ha elmondom, hogy amikor egyedül zuhanyoztam, csak rád, és a hülye cicás bugyijaidra tudtam csak gondolni – nyögöd.
 - Jakob figyelj rám! Én már egyszer elkövettem valami hülyeséget részegen. Te ne tedd – hadarom. – Nem akarsz olyan lenni, mint én – próbálok hátra fordulni, és te hirtelen ellépsz tőlem. – Látod – súgom, és csak újra szembesülök vele, hogy mennyire gyűlölsz.


9


Minden olyan gyorsan történt, és én olyan hamar elvesztettem a kontrolt a tetteim felett. Egy lépésemre se tudtam ügyelni, ezért Dan felemelt, és vitt. Olyan helyekre, ahová magamtól sosem mentem volna. Én mégis nevettem. Mosolyogtam mindenen, amiről elhitette velem élvezem. Elfelejtettem szomorúnak, vagy kétkedőnek lenni.


13


Lesétáltam a csillagvizsgálóból, és legszívesebben a tengerbe is vetettem volna magam. Tudtam, hogy mindennek vége, elvesztettem a csatát, amit valaki más vívott meg helyettem. Nem volt többé beleszólásom a dolgokba. Egy csillag elrepült felettem, és én észre sem vettem hová.
Megpróbáltam továbblépni, de akiket addig ismertem mind meggyűlöltek. Rám sem bírtak nézni, és én sem magamra. Egy olyan oldalammal találkoztam a tükörben, akiről ha tudtam volna, már rég a vízbe fojtottam volna magam. Olyan sok figyelem terelődött erre az alaktalan sötétségre, hogy hirtelen átvette felettem az irányítást. Elfedett bennem minden fényt, és én szépen lassan el is feledkeztem a létezésükről. Már csak egy árny voltam, ami iránytalan utakon bandukolt reggeltől estig.


26


 - Sajnálom Roxy. Egy pöcs voltam, amiért Hilary oldalára álltam, anélkül, hogy meghallgattalak volna – csúszik ki hirtelen a szádon. – Túl gyenge voltam ellentmondani nekik. Mindenki annyira gyűlölt téged és Dant, hogy én képtelen voltam a te oldaladról nézni az egészet. Pedig Hilary mondta Dannek, hogy itasson le. Ő intézte úgy, hogy ketten maradjatok, de én nem mertem senkinek elmondani, hogy Hilary már régóta szakítani akart vele. Olyan jól játszotta az áldozatot, és mindenki velünk érzett együtt. De én képtelen voltam elviselni, ezért elmentem, és egy szót sem tudtam neked mondani. Én vagyok a leggyengébb – csorog le egy parányi könnycsepp a szemed sarkából, pont úgy, ahogy az enyémből. – Kérlek Roxy, bocsáss meg nekem! – kéred gyengéden, és én gyorsan odalépek hozzád, majd szorosan átölellek. – Én még mindig ugyanúgy szeretlek – nyögöd, és most először őszinte vagy.
 - Én is téged.


2


 - Csak egyet kapsz, a többi az enyém – néztem a gitárra, miután erősen rányomtam Pikachu aranyos arcát. Te vidáman néztél Royal új díszére, de véletlenül sem állítottál meg. – Tetszik? – kérdeztem naivan.
 - Igen – hazudtál nekem először, és én teljesen tisztában voltam vele. – Hihetetlen, hogy ilyenekre költöd az ösztöndíjad.
 - Miért, te meg újságokra – néztem a polcodra. – Rolling Stone mind, nem?
 - Á, csak a gitárhoz adták – mormoltad, és én hangosan nevettem a bugyuta vicceden.


10


Ránk nyitottátok az ajtót, amiről nekem elképzelésem sem volt, hogy egyáltalán létezik. Felőlem aztán az utca közepén is lehettünk volna, vagy egy színpad kellős közepén, semmit sem fogtam fel abból, ami körülöttem történt. Csak egy dolgot. 


27


Nem leszünk soha többé barátok. Nem bízunk meg egymásban, és nem is beszélünk újra. Csak hordozzuk azt a hatalmas terhet, amit mások szerelemnek neveznek.

Vége



Köszönöm, hogy elolvastad!
Következő rész

{ 2 megjegyzés... tell me what you see Comment }

  1. Naaa
    Te jó ég
    Ne már :c

    Nagyon tetszett ez az összekeveredősdi (persze időrendben is elolvastam, miért ne), és Sam is, Sam jó volt.

    És hála neked, most mást sem hallok, mint 'Oh, dirty Maggie May, they have taken her away, and she'll never walk down Lime Street anymore'.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D maggie may csak most esetle, teljesen tudattalanul írtam. ehh

      Törlés

Copyright © S e x & S h o u t